BRUNO, Giordano (1548, Nola - 1600, Roma): olasz reneszánsz filozófus, dominikánus szerzetes, az újkori panteista természetbölcselet korai képviselője. Nápolyban folytatott rendi tanulmányokat, 1575-ben azonban eretnek nézetek hirdetésének gyanúja miatt menekülnie kellett Itáliából. A következő másfél évtizedben bejárta szinte egész Európát: Genfben nyomdászként dolgozott, Toulouse, Párizs és Wittemberg egyetemén tanárként működött, vándor-filozófusként megfordult Prágában és Frankfurtban, művei java részét pedig Angliában írta. 1591-től Velencében volt házitanító, de a következő évben az inkvizíció fogságába került. 1593-ban Rómába vitték, ahol hosszadalmas eljárás után az inkvizíció bírósága veszedelmes eretnekként ítélte el és 1600 elején máglyán megégették. B. a régi görög bölcselők, Platón és a reneszánsz természetszemlélet eszméinek hatása alatt egységes filozófiai rendszert dolgozott ki. Véleménye szerint a világ a miénkhez hasonló számtalan univerzumból, világegyetemből álló örök anyagi valóság, amelyet a szellemi Világlélek-Isten formál, alakít, ám mindez alá van vetve egy magasabb isteni létminőségnek, amely nem más, mint a mindent átható Gondviselés, amely a platóni Egy ideájának megfelelője és amely belülről való kibontakozás révén hozza létre és működteti a világot. B. azon a véleményen volt, hogy ez az isteni valóság a csak a tárgyi tényeket észlelni képes emberi értelem számára felfoghatatlan; Isten - és a vele sok vonatkozásban azonos - Természet csak a teológiai és nem a filozófiai megismerésnek lehet a tárgya. Maga a tárgyi, látható világ anyag és forma egyszerre, amely mozdulatlanul van a végtelen térben és időben. A világok sokaságának léte és az anyagvilág mozdulatlan örökkévalósága B. számára a keresztény tanítás számos elemét, így a megtestesülést, a megváltást egyaránt értelmetlenné teszi. A keresztény világképet alapjaiban megkérdőjelező, heterodox, a bírósági eljárás során elmarasztalt gondolatai a későbbiekben Spinoza és Schelling panteizmusában leltek visszhangra.

Fő művei: Clavis magna, Lyon: 1581.; De umbris idearum, Paris: 1582.; De la causa, principio ed uno, Paris: 1584.; De l'infinito, Universo e Mondi, London: 1585.; De immenso, innumerabilibus seu de universo et mundis, Frankfurt: 1591. Magyarul: Két párbeszéd, Magyar Helikon, Budapest: é.n. Irodalom: N. Badaloni: La filosofia di G. Bruno, Firenze: 1955. (HP)