BRUNNER, Johannes (1535, Hemberg – 1587, Hemberg): svájci német kálvinista teológus és hebraista, arisztoteliánus bölcselő, 1573-tól konvertita katolikus. Marburg egyetemén tanult, szülőföldjén töltött rövid lelkészi szolgálat után pedig Heidelbergben vállalt egyházi szolgálatot és az ottani egyetemen lett az etika professzora. 1567-ben a heidelbergi katekizmus úrvacsora-tanát támadó prédikációja miatt távozni kényszerült állásából és ¤ H. Bullinger támogatásával Maienfeldben kapott lelkészi állást. Nyugtalan természete és renitens nézetei miatt rövidesen innen is távozni kényszerült és a következő években több svájci és német kálvinista közösségben szolgált, a viták azonban nem csillapodtak személye körül, ő maga pedig egyre kritikusabban nyilatkozott a kálvinista hit alapját jelentő második helvét hitvallásról, különösen annak az akaratszabadságot és az erkölcsi cselekvések súlyát érintő tételeiről. Mély lelki válságot követően B. 1573-ban katolizált és 1573-ban Ingolstadt egyetemére nyert kinevezést az etika professzorává. Az áttérését levelezésében indokló B. 1579-ben Freiburg egyetemére került, ahol a héber és a görög nyelv professzoraként dolgozott haláláig és több munkát is közzétett a héber nyelv természetéről.

Fő művei: Ignatii beati martyris epistoplae, Tübingen: 1559.; Profesio catholica post haeresim, Ingolstadt: 1582.; Rudimenta linguae hebraicae, Ingolstadt: 1604. Irodalom: RGG. I.; LThK. I.; BBKL. XXI. (HP)