BRENZ, Johannes (1499, Weilderstadt – 1570, Stuttgart): svábföldi születésű német reformátor, teológus, prédikátor és egyházszervező. Heidelbergben tanult és itt ismerkedett meg az 1518-as hitvita idején ¤ M. Luther felfogásával. 1522-től Schwabisch Hall lelkipásztora volt és bekapcsolódott az úrvacsora értelmezése körüli vitába, amelyben ¤ J. Oekolampad szimbólikus értelmezésével szemben az általa megszövegezett Syngramma Suevicum révén Luther nézete mellett foglalt állást. 1526-ban egyházi rendtartást, 1528-ben katekizmust dolgozott ki, ez a két dokumentum pedig a későbbi würtembergi reformáció számára meghatározónak bizonyult. Ezekben az években fordult szembe ¤ B. K. Schwenckfeld spiritualista hitértelmezésével, a következő évtizedben pedig fejedelmi tanácsadóként a würtembergi protestantizmus megszervezéséért, a lutheri reformáció egységéért dolgozott. 1548-ban az augsburgi interim ellenzése miatt Baselbe kellett menekülnie. 1551-ben ő állította össze a Confessio Virtembergica szövegét, amelyet kész volt a Tridenti Zsinaton is megvédelmezni, erre a tárgyalásra azonban nem került sor. B. 1553-tól Stuttgartban lelkészként és fejedelmi tanácsadóként gyakorlatilag ő irányította a würtembergi lutheránus egyházat. Élete utolsó két évtizedében B. krisztológiáján dolgozott, amelyben a feltámadott Krisztus testi értelmű mindenütt jelenvalóságát (ubiquitas) hangsúlyozta, ezzel akarva véget vetni a protestáns teológiában javában dúló úrvacsora-vitának. Részese volt az ¤ A. Osiander és ¤ Ph. Melanchton között a megigazulás kérdéséről folyó vitának is, közvetítő álláspontja azonban nem talált meghallgatásra. B. írói, hitvitázói és egyházszervezői munkája mellett népszerű prédikátor is volt; a beszédeiből összeállított bibliakommentár alapján a korai reformáció egyik legeredetibb egzegétájának tekinthetjük. Általában elmondható, hogy a reformátorok első nemzedékéből ő ragaszkodott a legkövetkezetesebben Luther gondolataihoz, másik fő törekvése pedig a hitújítás szellemi egységének megteremtése volt.

Fő művei: Fragstück des christlichen Glaubens für die Jugend, Schwabisch-Hall: 1528; Über die persönliche Vereinigung der beiden Naturen in Christus, Frankfurt: 1548.; Catechismus pia utili explicatione illustratus, Frankfurt: 1551.; Von der Majestat unseres Herrn Jesus Christus, Frankfurt: 1554. Irodalom: O. Fricke: Die Christologie des J. B., Vandenhoeck-Rupprecht, Göttingen: 1927.; A. Brecht: J. B.. Der Reformator Würtembergs, Vandenhoeck-Rupprecht, Göttingen: 1949.; RGG. I.; DictTheolCath. II.; LThK. II.; Görföl - Kránitz. (HP)