BRAUN, Johann Wilhelm Joseph (1801, Gronau bei Düren – 1863, Bonn): német katolikus teológus és egyháztörténész, egyházmegyés pap, fiatal éveitől a hermesianizmus híve és képviselője. Bonn egyetemén egyebek között ¤ G. Hermes növendékeként tanult teológiát, bölcseletet és filológiát, rövid bécsi és római stúdiumok után pedig 1828-tól újszövetségi egzegézist és egyháztörténelmet tanított a bonni egyetem teológiai fakultásán. A ¤ K. J. H. Windischmann és néhány tanártársa által kezdeményezett és Róma által felkarolt hermesiánus vita idején B. ¤ J. H. Achterfeld társaságában megalapította a Zeitschrift für Philosophie und katholische Theologie című, a racionalizmus elveit védelmező folyóiratot, ¤ P. J. Elvenich társaságában pedig több könyvben is védelmére kelt Hermes életművének. B. Elvenich társaságában 1837-ben Rómában igyekezett elérni a hermesiánus eszmék elítélésének visszavonását és nem vetette alá magát az ügyben született elmarasztaló pápai döntésnek. Végül 1843-ban a kölni érsek megvonta tőle a missio canonica-t és felfüggesztette papi hivatalából. Ezt követően B. elhagyni kényszerült egyetemi állását; független íróként régészeti és művészettörténeti témákkal foglalkozott és politikai szerepet vállalt. 1848-ban tagja volt a frankfurti parlamentnek, 1852-től haláláig pedig liberális keresztény programmal a porosz parlament képviselőjeként tevékenykedett. B. – néhány dogmatörténeti és pasztorális művétől eltekintve – szinte valamennyi teológiai írásában Hermes nézeteit értelmezte és magyarázta, művészettörténészként pedig antik és reneszánsz témákon dolgozott.

Fő művei: Justini Apologiae cum commentario, Mainz: 1830.; Von den Pflichten des Geistlichen, Breslau: 1831.; Die Lehren des sogenannten Hermesianismus über das Verhaltnis von Vernunft und Offenbarung, Breslau: 1835.; Meletemata theologica, Breslau: 1837.; Acta Romana, Breslau: 1838. Irodalom: H. Brück: Geschichte der katholischen Kirche in Deutschland im 19. Jh. 1-3., Freiburg: 1903.; RGG. I.; LThK. II. (HP)