BOURDALOUE, Louis (1632, Brouges – 1704, Paris): francia katolikus teológus és jelentős egyházi szónok, jezsuita szerzetes, a barokk hitszónoklás művészi rangú képviselője. Bourges rendi kollégiumában tanult morálteológiát és bölcseletet, 1669-ben pedig XIV. Lajos udvarába kapott hitszónoki meghívást. Hitszónoki tevékenysége elsősorban 1685, a Nantes-i Edictum kihirdetése után vált jelentőssé, amikor jelentős hugenotta tömegeknek a katolikus egyházba való visszavezetését kapta feladatául. Szónoki teljesítményét a kortársak ¤ J. B. Bossuet beszédeinél is többre értékelték; az utóbbi gondolatainak költői lángolásával szemben B. a logikailag és lélektanilag alaposan felépített, zömében morális érvekre támaszkodó beszédmód klasszikusának bizonyult. Beszédei és beszéd-sorozatai visszatérő motívuma volt, hogy azokban egy-egy képzeletbeli ideális vagy éppen negatív személy portréját, életének külső eseményeit vagy belső lelki történéseit vázolta fel, ezzel serkentve hallgatóságát a téma alaposabb továbbelmélkedésére. Hitszónoki munkája mellett B. élete utolsó évtizedében a lelki vezetés és lelki gondozás kérdéseivel is sokat foglalkozott; egyik úttörője volt a szegények, a korházakban fekvő betegek és a börtönben sínylődő rabok közötti lelkipásztori munka megteremtőinek.

Fő művei: Oeuvres 1-16., Paris: 1704-34.; Sermons 1-24., Paris: 1807_21. Magyarul: L. Bourdalou: Egyházi beszédek, Budapest: 1905. Irodalom: E. Griselle: Histoire critique de la predication de Bourdaloue, Paris: 1901.; E. Byrne: Bourdaloue moraliste, Paris: 1923. (HP)