BOUHOURS, Dominique (1628, Paris – 1702, Paris): francia katolikus teológus, filológus, nyelvész és irodalomkritikus, jezsuita szerzetes. Franciaországi jezsuita kollégiumokban tanult teológiát és bölcseletet, 1644-től pedig irodalmat és retorikát tanított Párizs, Rouen és Rennes rendi kollégiumaiban. 1663-ig élénk irodalmi tevékenységet folytatott; több alkalommal írt a janzenisták ellen, más értekezéseiben pedig a francia nyelvről és az igényes, elegáns stílusról fejtette ki a véleményét és a kordivatnak megfelelően maxima-gyűjteményt is összeállított régi és úg gondolkodók írásaiból. Prédikátorként is jelentős munkát végzett; elegáns és szellemes beszédei a korabeli francia szellemi élet élvonalába emelték, stilusa pedig jelentősen járult hozzá a korabeli francia irodalmi közbeszéd fejlődéséhez. 1663 után B. visszavonult a nyilvános szereplésektől és csak tudományos tevékenységével lépett a nyilvánosság elé. Megírta egyebek között ¤ Loyolai Szent Ignác és Xavér Szent Ferenc élettörténetét, kézikönyvet állított össze Szent Ignác erkölcsi útmutatásaiból és kötetbe gyűjtve adta közre a Szentírást magyarázó elmélkedéseit. Élete utolsó nagy alkotása, nyelvileg igényes és teológiailag is megbízható Újszövetség- fordítása már csak halála után látott napvilágot.

Fő művei: Pensées chrétiennes pour tous les jours du mois, Paris: 1669.; Les entretiens d'Ariste et d'Eugene, Paris: 1671.; La maniére de bien penser dans les ouvrages d'esprit, Paris: 1687.; La vie de St. Ignace, Peris: 1679.; La vie de St. Francois Xavier, Paris: 1682.; Maximes de St. Ignace, Paris: 1683.; Nouveau Testament 1-2., Paris: 1697. Irodalom: G. Doncieux: D. B., un Jésuite homme de letters, Paris: 1886.; DictThéolCath. II.; LThK. II. (HP)