BORRHAUS, Martin /Burress, Burrhus, Cellarius/ (1499, Stuttgart – 1564, Basel): német reformátor, a hitújítás korai irányzatai közötti közvetítés és doktrinális egység szorgalmazója. Tübingen egyetemén tanult teológiát és ekkor kötött szoros barátságot ¤ Ph. Melanchtonnal. 1520-tól Ingolstadt egyetemén ¤ J. Reuchlin tanította görögre és héberre, teológiai bakkalaureátusát pedig ¤ J. Eck, ¤ M. Luther későbbi fő ellenfele irányításával szerezte. 1522-ben Wittenbergben csatlakozott a hitújítás mozgalmához, ezt követően pedig Svájc, Ausztria, Lengyelország és Poroszország számos városában megfordult. Körútja végén Luthert kereste fel Wittenbergben, az úrvacsora körüli viták kirobbanásakor azonban Strassburgba távozott. B. a következő években ¤ W. Capito környezetében tevékenykedett és közvetítő álláspontot vallott az úrvacsorában való krisztusi jelenlét kérdésében, viszont élesen szembefordult a reformáció spiritualista és anabaptista irányzataival. Néhány éven keresztül felesége vagyonának köszönhetően megántudósként csak tanulmányainak élt, megözvegyülve azonban nagy szegénységbe került és iparosmunkával kereste a kenyerét Baselban. Végül 1541-ben ¤ S. Grynaeus pártfogásával a retorika, néhány évre rá az ószövetség professzora lett a baseli egyetemen. Teljes életműve alapján B. a reformáció mérsékelt, a humanizmus eszményeiből merítő irányzatának volt a híve, aki igen nagyra értékelte a belső hiten alapuló személyes vallásosságot, hirdette a lelkiismeret szabadságát és szinte valamennyi megnyilatkozásában a protestáns irányzatok és iskolák megbékélését szorgalmazta.

Fő művei: De operibus Dei, Wittenberg: 1527.; De haereticis an sint gladio puniendi, Basel: 1554. Irodalom: RGG. I.; LThK. II. (HP)