BLOSIUS, Ludovicus /Francois-Louis de Blois/(1506, Donstienne - 1566, Liessies): főúri származású, V. Károly császárral is rokonságban álló francia-flandriai katolikus teológus és lelkiségi író, bencés szerzetes. Vallásos neveltetése, Gentben és Leuwenben folytatott tanulmányai idején a humanizmus és a devotio moderna eszméit szívta magába, szerzetesként és lelkiségi íróként pedig ezek útmutatásának igyekezett érvényt szerezni. Egészen fiatalon lett Liessies kolostorának apátja, ahol a modern idők követelményeinek megfelelően törekedett a szerzetesi élet és a bencés lelkiség megújítására. Egész életén át ragaszkodott szeretett kolostorához, amelyet néhány évre a német-francia háború miatt elhagyni kényszerült, de visszautasítva a neki felkínált Cambrai érsekségét is, élete végéig megmaradt kolostori életének csendes visszavonultságában. B. spirituális írásainak alapja a bencés regula és a középkori misztikusok gondolatvilága volt, témája pedig az emberi lélek belső békéjének és az Istenhez elvezető élet útjának megtalálása. Legismertebb írása, az 1560-es évek elejére elkészült Speculum Monachorum szerzetestársai számára készült lelki tükör, míg párdarabja, a Speculum Spirituale a hívő ember lelki vezetője. E művek témája az Istennel való találkozás előkészületetől, a lélek megtisztításának folyamatától Isten felismeréséig és a vele az Oltáriszentségben való misztikus egyesülésig vezető út megragadása, ábrázolása. Ezek a művel és rövidebb, a lelki élet világába népszerű bevezetést kínáló írásai a 16. század lelkiségi irodalmának egyik legnépszerűbb szerzőjévé avatták, akinek gondolatai főképpen jezsuita közvetítéssel találtak utat a barokk kor kibontakozó spiritualitásának világába.

Fő művei: Speculum Monachorum, Leuwen: 1565.; Entretiens spirituels, Leuwen: 1567.; Instructions spirituelles et pensées consolantes, Leuwen: 1668.; Opera Spiritualia Selecta, Herder, Freiburg: 1907. Magyarul: A tökéletesség felé, Pannonhalma: 1922.; A lélek tükre (A lelki élet mesterei), Szent István, Budapest: 2002. (HP)