BLONDEL, Maurice (1861, Dijon – 1949, Aix-en-Province): francia katolikus filozófus, Aix-en-Province egyetemének tanára, a modern katolikus gondolkodás egyik meghatározó egyénisége. A ¤ neotomizmus szellemi hegemóniájának és a modern életfilozófiák divatjának a kibontakozása idején, 1893-ban lépett a nyilvánosság elé 'A cselekvés' címet viselő, később nagy vitákat kiváltó munkájával, amely egyszerre korrekciója a tomizmus szélsőséges intellektualizmusának és az életfilozófiák végletes irracionalizmusának, voluntarizmusa és pszichologizmusa pedig egyszerre polémia a neokantiánus, a pozitivista eszmékkel vagy ¤ H. Bergson intuicionista felfogásával szemben is. B. módszertani modellnek szánt kiindulópontja az emberi lét értelmére való radikális rákérdezés és az ember lényegének a cselekvésben történő megragadása. Az ember örök vonása a létezésével szembeni örök elégedetlenség, az elégedetlenség megszüntetésére irányuló cselekvés és a cselekvést szakadatlanul stimuláló, mozgásban tartó akarat. Ez utóbbi, az akarat az embert mozgató szakadatlan, közvetlen oksági és motivációs sorokba nem rendezhető, transzcendens dinamizmus. Akaratunk azonban B. szerint természetéből adódóan kétféle: a konkrét tárgyra vagy aktusra irányuló akart akarás hétköznapi létaktusaink egyedi mozzanatainak sorozata, amely tárgyi viszonyok között, oksági és célszerűségi viszonyokban jut érvényre, a háttérben viszont ott áll az a metafizikai alap vagy emberi létadottság, az akaró akarás, az 'akarás akarása általában', amely megalapozza, lehetővé teszi és mozgásban tartja akart akarásunk egész mechanizmusát. Az akaró akarás metafizikai természetéből következik B. szerint, hogy akarásunk és cselekvésünk ezen a szinten nem esetleges ('akarható', 'akarni érdemes') célokra és tárgyakra korlátozódik, hanem az Egészre, a Létre irányul, ennek forrása pedig nem lehet más, mint az Egyetlen Szükséges, az Isten melletti eredendő emberi döntés, a cselekvő létezés melletti általános és eleve adott elköteleződés. Ezzel a megközelítésével B. komoly hatást gyakorolt a későbbi ¤ katolikus egzisztencializmus és ¤ perszonalizmus kibontakozására, de a ¤ transzcendentális neotomizmus metafizikájának és ismeretelméletének alakulására is. Az 1900-as évek elején, az ¤ ortodox neotomizmus fénykorában viszont ez a szemlélet gyanúsnak számított; B. szándéka ellenére a ¤ modernizmus gyanújába került, belekeveredett a modernista vitába, néhány tételét pedig hivatalos egyházi dokumentumok is elmarasztalták és több évtizedes gondolkodói mellőzöttségén még az sem változtatott, hogy maga is hevesen bírálta a modernisták, főképpen ¤ A. Loisy historicista immanentizmusát. Maga B. 'A gondolat' című második nagy művében a történetiséget igyekezett a tanítás, a dogma, az egyház hite esetében is olyan szerves fejlődésként bemutatni, amely esetében az eredendő, végső igazság csorbítatlansága nem zárja ki az odáig való eljutás dinamikus kibontakozását. Ennek a véleménynek is az a meglátás az alapja, hogy B. szerint az emberi lét szellemi dinamikáját egyetlen földi cél sem tölti be maradéktalanul: akaratában, cselekvésében és gondolkodásában az ember teljesen a transzcendenciára irányított. Élete utolsó évtizedeiben B. elkészítette 'A cselekvés' második, átdolgozott változatát, egy harmadik nagy mű, 'és a létezőkről' közzétételével pedig akarat-filozófiája az 1940-es évekre trilógiává bővült. Időközben az őt és nézeteit körülvevő kedvezőtlen egyházi légkör csak lassan változott: gondolataiból merített ugyan már ¤ P. Rousselot és ¤ J. Marechal is, a teljes gondolkodói rehabilitáció azonban csak később következett be. Így B. eszméi hatottak ¤ P. Teilhard de Chardin műveire, ¤ H. de Lubac és a ¤ nouvelle théologie irányzatára, ¤ K. Rahner pedig a transzcendentális neotomizmus szellemi előzményei közé sorolta B. munkáit.
Fő művei: L'Action, essai d'une critique de la vie d'une science de la pratique, Alcan, Paris: 1893.; Histoire et dogme, La Chapelle, Montligeon: 1904.; La Pensée 1.2., Alcan, Paris: 1934.; L'Étre et les étres, Alcan, Paris, 1935.; L'Action2 1-2., Alcan, Paris: 1936-37. Irodalom: Ch. Ph. Bd. 2-3.; H. Bouillard: Blondel et la Christianisme, Seuil, Paris: 1961.; Nyíri, 1973. (HP)