BLARER von Giersberg, Ambrosius /Blaurer/ (1492, Konstanz – 1564, Winterthur): német reformátor, lutheránus majd kálvinista teológus és vallásos költő, fiatal korában bencés szerzetes. Tübingen egyetemén tanult teológiát és keleti nyelveket és ekkor kötött barátságot az ugyancsak ott tartózkodó ¤ Ph. Melanchtonnal. 1515-től B. Alpirsbach bencés kolostorát irányította és folyamatosan figyelemmel kísérte a reformáció kibontakozását. ¤ M. Luther írásait tanulmányozva jutott el a Szentírás tanulmányozásának gyakorlatához, ennek hatására pedig 1522-ben elhagyta kolostorát és visszatért szülővárosába. A következő években B. irányította a hitújítás konstanzi bevezetését, az egyház reformjáról pedig olyanokkal került levélváltásba, mint ¤ H. Zwingli vagy ¤ J. Oekolampad. 1528-ban kötött barátságot ¤ M. Bucer-rel, akinek teológiai nézetei élete végéig mértékadóak maradtak a számára és ennek a szellemi kapcsolatnak volt a gyümölcse az 1530-as egységirat, a Confessio Tetrapolitana megfogalmazása. B. a 30-as években lendületesen folytatta reformátori munkáját, amelyet az új hit bevezetése jelzett Ulm, Lindau városában vagy Stuttgart környékén. 1534-ben B. és a stuttgarti reformátor, ¤ E. Schnepff az úrvacsorát értelmező stuttgarti egységformulája zárta le ezt a folyamatot. Közben B. fokozatosan a reformáció svájci irányzatának nézeteihez közeledett és éles vitába keveredett lutheránus kollégáival, 1648-ban az interim miatt pedig Konstanz elhagyására kényszerült. Élete utolsó másfél évtizedében Thurgauban tevékenykedett és haláláig Winterthur lelkészeként az immár kálvini szellemű svájci reformáció megvalósításán dolgozott. Számos polemikus írása és teológiai értekezése mellett B. a legjelentősebbet költőként, egyházi énekek szövegírójaként alkotta; mintegy két tucat azoknak a műveinek a száma, amelyek helyet kaptak a helvét reformáció énekeskönyvében.

Irodalom: K. Th. Keim: A. B., der schwabische Reformator, Basel: 1860.; RGG. I.; LThK. II.; BBKL. I. (HP)