BLANDRATA, Giorgio /Biandrata/ (1515, Saluzzo – 1590, Krakow): olasz orvos, reformátor, radikális antitrinitárius gondolkodó, a kelet-európai unitarizmus egyik megteremtője. Pavia egyetemén orvostudományokat tanult és ekkor került kapcsolatba a kor itáliai antitrinitárius mozgalmával, amelynek lelkes híve lett. Udvari orvosként hosszú éveket töltött a lengyel királyi udvarban, 1552-ben azonban hazatért Paviába. 1556-ban az inkvizíció elől Genfbe menekült, ahol az itáliai menekültek vezetője lett. A szentháromságtannal kapcsolatos nézeteiről még ¤ Kálvin is vitába szállt vele, azt a véleményt képviselve, hogy a Szentháromság tagadása a Szentírás és az egyházi tanítás szellemétől is idegen. B. rövidesen Bernbe és Zürichbe ment, ez utóbbi városból azonban ¤ P. M. Vermigli, a jeles olasz kálvinista támadásai miatt ismét távozni kényszerült. 1560-ban a ¤ L. Sozini és ¤ F. Sozini nézeteivel szoros szellemi kapcsolatot tartó B. ismét Lengyelországba ment, ahol a helyi antitrinitárius közösség világi elöljárójaként tevékenykedett. 1563-ban János Zsigmond erdélyi fejedelem hívására Gyulafehérvárra érkezett, ahol néhány éven át udvari orvosként és az uralkodó vallásügyi tanácsosaként igyekezett szolgálni a magyar antitrinitáriusok (unitáriusok) érdekeit. János Zsigmond halála, a ¤ Dávid Ferenc radikalizmusa miatti személyes konfliktusok és az erdélyi unitáriusok helyzetének romlása miatt innen is távozott. Élete utolsó szakaszában Piemonte hegyei között élt, de élénk kapcsolatot tartott itáliai és lengyelországi hittestvéreivel.

Fő művei: Loci aliquot, Kraków: 1562.; Bibliotheca Antitrinitariorum (Ch. Sandius), Antwerpen: 1634. Irodalom: E. M. Wilbur: A history of Unitarism, Socinianism and its antecedentes, Cambridge: 1946.; RGG. I.; LThK. II. (HP)