BILLICANUS, Theobald /Gerlacher, Diepold/ (1485, Billingheim – 1554, Marburg): német reformátor, lutheránus teológus. Heidelberg egyetemén ¤ Ph. Melanchton diáktársaként tanult, a hitújítás mozgalmához pedig ¤ M. Luther személyes hatására, az 1518-as heidelbergi disputa után csatlakozott. 1522-től Nordlingen lelkészeként szolgált, 1525-ben pedig olyan egyházi rendtartást állított össze a város számára, amelyben a reformátori eszmék a katolikus tanítás egyes elemeivel keverednek. Ugyanebben az esztendőben azok közé a reformátorok közé tartozott, akik az úrvacsora kérdésében Luther mellett, a svájci radikálisok ellen foglaltak állást. 1530-ban, az augsburgi birodalmi gyűlés idején B. egy olyan szemi-katolikus hitvallást írt alá, amely komoly elhatárolódást jelentett a lutheri eszméktől. Ennek dacára tovább szolgált a nordlingeni gyülekezetben, 1535-ben azonban Heidelbergbe költözött, ahol jogot tanult és a protestáns diákok szellemi vezetésében is részt vállalt. 1544-ben Marburgba távozott, ahol a retorika és a történelem professzorává nyert kinevezést. A katolikus és a protestáns álláspont közötti ingadozása ellenére B. a korai reformáció jelentős egyénisége, aki komoly szerepet játszott a dél-német hitújítás sikerre vitelében és a protestáns egyházszervezeti is oktatási rend megteremtésében. Néhány bibliai kommentár mellett szerzője volt több tankönyvnek és a hit világába bevezető iratnak; szentségtani kérdésekben a katolikus, a kegyelem és a megigazulás tárgyában a lutheránus állásponthoz közeli nézeteket képviselt, de – bár közvetíteni igyekezett a régi és az új hit között – a reformáció hiteles képviselőjének tekinthető.

Fő művei: Kommentar zum Propheten Micha, Heidelberg: 1524.; Renovatio ecclesiae Nordlingiacensis, Heidelberg: 1525.; De verbis coenae dominicae et opinionum varietate, Heidelberg: 1526.; De partium orationis inflexionibus, Heidelberg: 1526.; Apologia de commento revocationis per aemulos vulgato, Heidelberg: 1539. Irodalom: RGG. I.; LThK. II. (HP)