BIEDERMANN, Alois Emanuel (1819, Mönchhof bei Bendlikon – 1885, Zürich): svájci német lutheránus teológus, a spekulatív kritikai racionalizmus és a hégeliánus vallásbölcselet követője. Teológiai tanulmányait ¤ M. L. De Wette irányításávan Baselben kezdte, 1839-től pedig Berlinben ¤ W. Vatke tanítványaként Hegel vallásbölcselete mellett kötelezte el magát. Tanulmányai végeztével néhány éven át lelkipásztorként szolgált, 1850-től haláláig pedig a dogmatika professzoraként Zürich egyetemén tanított. B. dogmatikai írásai zömében a hégeli abszolut szellem metafizikáját igyekezett összhangba hozni a protestáns teológiai hagyománnyal és igen határozottan elutasította azt a vádat, hogy Hegel rendszere valójában a kereszténységtől merőben idegen panteizmust képviselne. Ennek a szándékának megfelelően B. az egyes dogmatikai tények fejlődését a hégeli dialektikus folyamatok spekulatív történeti modellje alapján értelmezte és határozottan kiállt az újhégeliánusok, különösen ¤ D. Fr. Strauss vallásbölcseleti radikalizmusa mellett is.

Fő művei: Über die Persönlichkeit Gottes, Zürich: 1842.; Die freie Theologie und Christentum in Streit und Frieden, Zürich: 1844.; Unsere junghegelsche Weltanschauung oder der sogenannte neueste Pantheismus, Zürich: 1849.; Christliche Dogmatik 1-2., Zürich: 1869.; Strauss und seine Bedeutung für die Theologie, Zürich: 1875. Irodalom: O. Pfister: Die Genesis der Religionsphilosophie E. B.s, Tübingen: 1898.; A. Gyllenbrok: A. E. B.s Grundlegung der Dogmatik, Uppsala: 1943.; LThK. II. (HP)