BIBLIANDER, Theodor /Buchmann/ (1504, Bischofszell – 1564, Zürich): svájci német reformátor, teológus és orientalista, ¤ H. Zwingli halála után a radikális zürichi reformáció meghatározó alakja. Teológiai és biblikus nyelvi tanulmányait szülővárosában és Basel egyetemén végezte, a Zwingli és közötte fennálló nézeteltérések miatt pedig ezt követően néhány évet Németországban töltött. 1531-ben, Zwingli halála után tért vissza Zürichbe, ahol ettől kezdve az Ószövetség professzoraként tanított. B. nem osztotta a reformáció svájci ágának az isteni eleve elrendelésről és a kegyelmi kiválasztásról vallott nézeteit, hanem azt tanította, hogy Isten a maga törvényeit minden ember, így a pogányok és hitetlenek szívébe is beleírta, megnyitva mindenki számára az utat a megtérés és a megszentelődés felé. Ebből a meggyőződéséből fakadóan keveredett B. heves vitába az 1550-es években ugyancsak Zürichben tanító ¤ Pietro Martyre Vermigli szigorú predestinációt hirdető nézeteivel is, a kettejük vitájában elszenvedett szellemi veresége pedig professzori pályájának végét jelentette. B. dogmatikai és hitvitázó művei mellett a kor egyik jelentős hebraistája is volt; egykori tanára, ¤ K. Pelikan társaságában ő fejezte be ¤ Leo Judae bibliafordítását, de adott ki héber grammatikát, foglalkozott a sémi nyelvek összehasonlításának és fejlődésének kérdéseivel és nyiltan missziós szándékoktól vezettetve lefordította a Koránt is. Összességében B. a korai helvét reformáció liberálisabb változatát képviselte és egyik első szorgalmazója volt a protestáns kereszténység pogányok közötti missziójának.

Fő művei: Institutionum grammaticarum de lingua Hebrae liber unus, Zürich: 1535.; De optimo genere grammaticarum Hebraearum, Zürich: 1542.; Machumetis doctrina ipseque Alcoran, Zürich: 1543.; De ratione communi omnium linguarum et litterarum commentarius, Zürich: 1548.; Temporum supputatio partioque exactior, Zürich: 1558. Irodalom: J. J. Christinger: Th. B. Ein Biographisches Denkmal, Frauenfeld: 1867.; RGG. I.; LThK. II. (HP)