BEZA, Theodor /de Béze/ (1519, Vézelay – 1605, Genf): francia reformátor, teológus és egyházszervező, ¤ Kálvin munkatársa és a genfi egyház élén utóda, a református egyházszervezet és hitvallásos teológia kimunkálója. Orléans-ban bölcsészetet és jogot tanult, később pedig Párizsban élt és az ottani humanisták köréhez tartozott. 1544 körül lett a hitújítás eszméinek követője, amikor pedig Juvenilia című verseskötete miatt menekülni kényszerült a városból, Genfbe ment, ahol Kálvin munkatársa lett. 1549-től Lausanne akadémiáján görögöt tanított, 1559-től pedig a genfi teológiai akadémiának lett tanára és vezetője. Ebben az időben sokat utazott, hogy népszerűsítse és terjessze Kálvin tanait Német- és Franciaországban, közben pedig élénk hitvitázó tevékenységet is folytatott. 1563-tól Genf lelkészeként gyakorlatilag ő irányította a kálvinista egyházi közösséget. B. teológiai munkálkodásának fő célja a kálvinizmus rendszeres teológiájának kidolgozása volt. Ennek a programnak a jegyében részletekbe menően gondolta tovább és radikalizálta Kálvinnak a kettős predestinációról szóló tanítását és részletesen kidolgozta a kegyelmi kiválasztottaknak a Szentírás elfogadásán, az igehirdetésen, a szentségek közlésén és az igehirdetésen keresztül megvalósuló üdvözüléséről szóló tanítást. B. az úrvacsora tana tekintetében kezdetben még nem állt távol a lutheránus ubiquitas-tantól, később azonban igen határozottan már csak Jézus jelképes jelenlétét fogadta el az úrvacsora tartalmaként. Teológiai rendszerezőként B. az ortodox kálvinizmus rendszerének volt a megteremtője, aki bibliai alapon, de az arisztoteliánus bölcselet elveire támaszkodva fejtette ki a református dogmatika tételeit, miközben egyedül a világi hatalomhoz való viszony kérdésében módosított Kálvin eredeti felfogásán. B. kora egyik legismertebb biblikus tudósa is volt; számos szentírási kommentárja mellett különösen fontos 1551 éss 1559 között készült, jegyzetekkel ellátott Újszövetség-kiadása, amely komoly szövegkritikai munkán alapult, a vitatott szöveghelyek zömét viszont a kialakuló kálvinista teológiai szemlélet szerint értelmezte, fordította. B. kiterjedt irodalmi működésének művei mellett fontos részét képezik fennmaradt prédikációi és hatalmas, a református egyház és teológia történetébe is betekintést engedő levelezése.

Fő művei: Tabula praedestiationis, Genf: 1554.; Summa totius christianismi, Genf: 1559.; Confession de la foy chrestienne, Genf: 1560.; Vita Calvini, Genf: 1564.; Tractationes theologicae 1-2., Genf: 1570-82.; De iure magistratum, Genf: 1578.; De predestinationis doctrina, Genf: 1588. Irodalom: J. W. Baum: Th. B. 1-2., Zürich: 1843-45.; J. Dantine: Die Pradestinationslehre bei Calvin und Beze, Göttingen: 1965.; RGG. I.; LThK. II.; DictThéolCath. II.; Görföl - Kránitz. (HP)