BEYSCHLAG, Willibald (1823, Frankfurt/Main – 1900, Halle): német lutheránus teológus, biblikus, egyházpolitikai író, a lutheránus uniós- és közvetítés-teológia jelentős alakja. Berlin és Bonn egyetemén tanult, rövid lelkipásztori szolgálatot követően pedig Karlruhe-ban volt a gyakorlati teológia tanára. B. ¤ D. Fr. Schleiermacher, ¤ A. Neander és ¤ K. I. Nitzsch szemléletét tekintette a maga számára mértékadónak, fő feladatának pedig az egységes, elveiben liberális és historicista birodalmi egyház megteremtését gondolta. E cél érdekében alapítója volt az Evangelischen Vereinigung és az Evangelischen Allianz szervezetének, szerkesztője a korszak több fontos lutheránus elméleti és közéleti folyóiratának. A kor vallási és egyházpolitikai vitáiban az ultramontán katolicizmust és Róma törekvéseit élesen elutasító, az ókatolikus és német-katolikus mozgalmakkal rokonszenvező gondolkodónak bizonyult, végső víziói között pedig egy egységes német-keresztény nemzeti egyház megteremtése is helyet kapott. Biblikus teológusként és dogmatikusként B. a korai liberális teológia szellemi vonulatához tartozott: részese volt a historicista szellemű Jézus élete -vitáknak, biblikus és szisztematikus írásaiban pedig egy liberális és történeti módon értelmezett új-lutheránus szellemi pozíciót igyekezett képviselni. Számos művében a kortárs teológiatörténet és egyházpolitika kérdéseiről mondott véleményt, önéletrajza pedig a korabeli német protestáns szellemi élet belső világáról fontos forrás.

Fő művei: Das Leben Jesu 1-2., Halle: 1885.; Neutestamentliche Theologie 1-2., Halle: 1891.; Aus meinem Leben 1-2., Halle: 1896-98.; Erkenntnispfade zu Christo 1-2., Halle: 1877-89.; Zur Entschtehungsgeschichte des evangelischen Bundes, Halle: 1926. Irodalom: K. H. Pahncke: W. B., Leipzig: 1905.; RGG. I.; LThK. II. (HP)