BEURLIN, Jokob (1520, Dornstetten – 1561, Paris): német lutheránus teológus, a württembergi reformáció jelentős alakja, a korai lutheránus ortodoxia és egység-teológia képviselője. Tübingen egyetemén tanult teológiát, ahol ¤ E. Schnepff gyakorolta a legnagyobb hatást gondolkodására. Rövid lelkipásztori szolgálat után 1551-ben lett Tübingenben a teológia professzora és ekkor csatlakozott a ¤ J. Brenz által megfogalmazott, a reformáció egységét szorgalmazó Württenbergi Hitvalláshoz. B. is részese volt a következő években a lutheranizmus különféle iskolái között kibontakozó egység-tárgyalásoknak, 1552-ben pedig a württenbergi delegátusok tanácsadójaként megjelent a tridenti zsinaton is, hogy ott a zsinat elé beterjesztett Württenbergi Hitvallást védelmezze. 1554-ben barátja, Brenz helyett ő utazott Königsbergbe, hogy az ortodoxia álláspontját képviselje az ¤ A. Osiander nézetei körüli vitákban, a Württenbergi Hitvallás ügyében pedig a neves dominikánussal, ¤ P. de Soto-val keveredett vitába. 1561-ben B. lett a tübingeni egyertem kancellárja és fejedelme megbízásából ¤ J. Andrae és ¤ B. Bidenbach társaságában ő utazott el a Poissy-ben tartott hitvitára. Franciaországi utazása során Párizsban halt meg pestisben. Teológiai és egyházpolitikai tevékenysége során B. a Brenz által képviselt elvekhez állt közel és egyfajta uniós teológia megteremtése érdekében folyamatos párbeszédben állt ¤ Ph. Melanchton szellemi törekvéseivel is. B. élete során nem írt nagyszabású hittudományi műveket; teológiai nézeteit elsősorban levelezése és a részvételével zajló viták és párbeszédek dokumentumai alapján lehet rekonstruálni.

Irodalom: G. Bossert: Die Reise der württenbergischen Theologen nach Paris 1561., Tübingen: 1899.; RGG. I.; BBKL. I. (HP)