BESSARION, Jóannész (1403, Trapezunt – 1472, Ravenna): görög ortodox teológus és filozófus, bazilita szerzetes, 1437-től Nikaia metropolitája, ¤ G. Pléthón tanítványa. A görög fél képviseletében résztvevője volt a Ferrara–Firenzei Zsinatnak, amely a keleti és a nyugati kereszténység újraegyesítéséről tárgyalt. Ő maga támogatta és aláírta az ott megkötött uniós megállapodást, de az ortodox közvélemény elutasító magatartása és a török hódítás miatt már nem térhetett vissza keletre; Itáliában maradva az ottani görög humanisták szellemi vezetője lett, püspök, bíboros, 1463-tól Konstantinápoly névleges latin pátriarkája, pápai diplomata. Teológiájában a reneszánsz korában újraéledő platonizmus híve volt, aki még ortodox korszakában éles vitába keveredett ¤ G. Palamasz teológiai nézeteivel. Firenzében megtelepedve írta meg Dogmatikai értekezés című munkáját, amely a filioque-vitában a nyugati egyház véleménye mellett szállt síkra. Számos, az egyház újraegyesítése mellett érvelő traktátust tett közzé, közben pedig jelentős fordítói munkát is végzett. Filozófiai főművének In calumniatorem Platonis című munkája tekinthető, amelyben élesen szembefordult Arisztotelész és a keresztény hit összeegyeztetésének kísérleteivel. Véleménye szerint a keresztény gondolkodás csak Platón nézeteire támaszkodhat, ám azt is állítja, hogy Arisztotelész valójában maga sem áll távol mestere, Platón bölcseletétől. B. az itáliai humanizmus szellemi megteremtőinek egyike volt, aki fontos szerepet játszott a firenzei neoplatonikus iskola kibontakoztatásában, a görög teológia platonizáló hagyományának a Nyugattal való megismertetésében.

Fő művei: In calumniatorem Platonis, Firenze: 1457-59.; Opera omnia, PG. 161. Irodalom: L. Möhler: Kardinal Bessarion als Theologe, Humanist und Staatsmann 1-3., Kösel, München: 1923-42. (HP)