BÉRULLE, Pierre de (1575, Chateau de Cérilly - 1629, Paris): arisztokrata származású francia katolikus teológus, egyházi és lelkiségi író, egyházmegyés pap, majd oratoriánus szerzetes, 1627-től bíboros, a francia barokk katolicizmus jelentős alakja. Fiatal éveiben a szerzetesi életforma iránt vonzódott, később azonban a világi papság életének megújítása mellett kötelezte el magát. 1604-től meghanosította Franciaországban a sarutlan kármelita apácák rendjét, akiknek 1614-től vizitátora is lett. Egyházmegyés papok közösségi életformájaként Néri Szent Fülöp oratóriumát igyekezett Franciaországban meghonosítani, ennek a kísérletnek az eredménytelensége után pedig 1611-ben megalapította a Francia Oratóriumot, az oratoriánus papi kongregációk francia változatát, amely a karmelita spirituális hagyományt, a barokk misztikus lelkiségét, a tudományok művelése iránti elkötelezettséget és a protestánsok közötti missziós munkát igyekezett a korszerű papi életforma keretei között ötvözni egymással. B. többször került egyházpolitikai és egyházi támadások kereszttüzébe, az Oratóriumban, tanítványai között pedig olyan jelentős spirituális gondolkodókat nevelt, mint Eudes Szent János vagy Páli Szent Vince. B. igen termékeny egyházi író volt; művei között meditációkat, elmélkedéseket, misztikus írásokat találunk, de készített teológiai összefoglalást ¤ Aquinói Szent Tamás művei alapján és írt népszerű összefoglalást Jézus életéről is. Műveit a kortársak közül ¤ Szalézi Szent Ferenc, a fiatalabb nemzedékből ¤ J. B. Bossuet értékelte nagyra, amikor pedig összes munkáit ¤ J. P. Migne ismét kiadta a 19. század derekán, azok a modern francia katolikus ébredés mozgalmaira is erős hatást gyakoroltak.

Fő művei: Traité des énergumenes, Paris: 1599.; Discours de l'état et des grandeurs de Jésus, Paris: 1623.; Vie de Jésus, Paris: 1629. Irodalom: Histoire du Pere de Bérulle, Paris: 1817. (HP)