BERTI, Giovanni Lorenzo (1696, Serravezza – 1766, Firenze): olasz katolikus teológus, ágostonos remeterendi szerzetes, a barokk skolasztika augusztiniánus iskolájának vezető képviselője. Teológiai és bölcseleti tanulmányait Firenzében végezte, ezt követően pedig rendje sienai, firenzei, padovai és római kolostoraiban volt a skolasztikus teológia és bölcselet tanára, élete utolsó éveiben pedig egyháztörténetet tanított Pisában. A nagyskolasztikával ellentétben ¤ Szent Ágostonra visszanyúló hagyomány szellemét képviselő B. teológiai enciklopédiájában szigorúan az egyházatya művei nyomán tárgyalta a katolikus tanítás alapkérdéseit, több kisebb dogmatikai műve pedig valójában Szent Ágoston munkáihoz készített kommentár. Polemikus írásaiban B. az "igazi" ágostoni nézeteket igyekezett elválasztani az ugyancsak az egyházatyára hivatkozó janzenista felfogástól, elsősorban kegyelemtani tekintetben, de ellenségesen viszonyult a barokk skolasztika jezsuita teológiájához is. Kora jelentős egyháztörténészeként írt az első keresztény századok eretnek – lényegében Ágoston felfogásával ellentétes – mozgalmairól és ismételten állást foglalt a kortárs gallikán törekvésekkel polemizálva a pápai hatalom megkérdőjelezhetetlensége mellett. Legnépszerűbbnek összefoglaló egyháztörténete bizonyult, amely egészen a 19. század végéig forgott közkézen.

Fő művei: Theologia historico-dogmatico-scolastica seu libri de theologiae disciplinis 1-10., Roma: 1739-45.; Augustinianum Systema de Gratia, Roma: 1747.; In Opusculum, Leghorn, 1756.; Commentarius de Rebus gestis S. Augustini, Venezia: 1756.; S. Augustini Quaestionum de Scientia, Pisa: 1756.; De Haeresibus Trium Priorum Saeculorum, Bassano: 1769.; Historia ecclesiastica seu dissertationes historicae 1-4., Roma: 1753. Irodalom: DictThéolCath. II.; LThK. II. (HP)