BERGYAJEV, Nyikolaj Alexandrovics (1874, Obuhovó – 1948, Clamart/Paris): orosz filozófus és publicista, az egzisztencializmus és a perszonalizmus misztikus-vallásos irányzatának képviselője. Katonaiskolába járt és a kievi egyetemen természettudományokat tanult, érdeklődése azonban a bölcselet felé vonzotta. 1901-től független íróként a marxista mozgalomhoz csatlakozott, de kantiánus, szlavofil és anarchista eszméket is megfogalmazott. Az 1910-es években Dosztojevszkij, ¤ V. Szolovjev és ¤ J. Böhme hatására érdeklődése a vallásbölcselet és az ortodox kereszténység felé fordult és fokozatosan eltávolodott a marxista eszméktől. A forradalom után, 1919-ben Moszkvában szellemtudományi akadémiát alapított és tanári állást vállalt az egyetemen, 1922-ben azonban ideológiailag nemkívánatos személyként emigrációba kényszerült. Rövid berlini tartózkodás után 1924-től a bolsevizmussal élesen szembeforduló orosz emigráció szellemi vezéreként Párizsban élt, ahol vallásfilozófiai akadémiát alapított, kiadta a Puty című folyóiratott és fő alakja volt az orosz perszonalisták és egzisztencialisták csoportjának. Az ortodox keresztény misztika és a platonizmus eszméi iránt fogékony vallásbölcseletében B. a nyugati mentalitástól eltérő meditatív és homogén orosz szellem elemzésével jutott el sajátos személyiségelméletének és szabadság-filozófiájának megfogalmazásához. Nézete szerint az ember, mint személy legfontosabb képessége, adottsága a szabadság vagy az arra való szakadatlan törekvés, amely nem más, mint a lét feletti hatalom. A világ metafizikai alapja és lényege értelmezése szerint nem az ember transzcendens partnerének tűnő jó és szerető Isten, hanem az az Alaptalan, az a Semmi, amely felett Istennek sincsen hatalma és amely egyszerre lehet a jó és a rossz forrása is. Vele szemben Isten és az ember misztikus, perszonális, az ember istenképiségén és annak tudatos vállalásán alapuló szövetsége az, amely a jó győzelmét hozhatja a világban és képes arra, hogy az embert a szolgaságból a szabadság világába emelje és megadja számára az Istenhez való hasonlóság lényegét, a szellemi teremtőképességet.

Fő művei: Dusa Rossziji, Moszkva: 1911.; Szmiszl tvorcsesztva, Moszkva: 1915.; Szmiszl isztoriji, Berlin: 1923.; Miroszozercanyije Dosztojevszkogo, Praha: 1923.; Russzkaja religioznaja igyeja, Berlin: 1924.; Novoje szrednyevekovje, Berlin: 1924.; Filoszofija szvobodnogo duha, Paris: 1927.; O naznacsenyiji cseloveka, Paris: 1931.; Szugyba cseloveka v szovremennom mire, Paris: 1934.; Ja i mir objektov, Paris: 1934.; Duh i realnoszty, Paris: 1937.; O rabsztve i szvobogye cseloveka, Paris: 1939.; Russzkaja igyeja, Paris: 1946. Magyarul: Az új középkor, Budapest: 1935.; Az orosz vallásbölcselet virágkora 1-2. (Szerk.: Török E.), Budapest: 1988.; Az orosz kommunizmus értelme és eredete, Budapest: 1989.; Az ember rabságáról és szabadságáról, Budapest: 1997. Irodalom: O. F. Clarke: Introduction to Berdyaev, London: 1950.; W. Dietrich: N. B. Leben und Werk 1-3., Berlin:1975.; J. Meusel: Geschichtlichkeit und Mystik im Denken N. B's, Berlin: 1962.; E. Porret: N. B. et la philosophie religieuse Russe du XIXe siecle, Neuchatel: 1944.; Juhász A.: Nyikolaj Bergyajev, Budapest: 1984.; Ch. Ph. Bd. 3.; Görföl - Kránitz. (HP)