BERGIUS, Johann (1587, Stettin – 1658, Berlin): német kálvinista teológus, a protestáns unionizmus és a felekezetközi párbeszéd híve. Heidelberg és Strassburg egyetemén tanult teológiát, majd néhány évig Danzigban élt. 1608-tól néhány évet utazásokkal, Angliában, Franciaországban és Németalföldön töltött, 1615-ben pedig Frankfurt an der Oder egyetemére nyelt professzori kinevezést. 1620-ban Königsbergbe hívták udvari prédikátornak, a helyi lutheránusok ellenállása miatt azonban ezt a hivatalát nem tudta elfoglalni. Így 1623-ban Berlinben lett udvari prédikátor, élete utolsó két évtitzedében pedig egyháztanácsosi tisztséget is viselt. B. a brandenburgi kálvinisták elismert vezetőjeként a lutheránusok és a kálvinisták közötti közeledést és testvéri kapcsolatokat szorgalmazta, de nem támogatta a minden áron való egyesülés törekvéseit. A felekezetek közötti közeledés és saját mérsékelt kálvinizmusa szellemében B. elutasítással fogadta az arminiánusokat elmarasztaló dordrechti zsinat döntéseit és a kriptokálvinizmus németalföldi, de a német egyházi állapotokra is kiható győzelmét. A kiengesztelődés szellemét képviselte az 1631-es lipcsei egység-tárgyalásokon és a protestáns irénizmusról és a keresztények egységéről tárgyaló 1645-ös thorni dispután is, amely végül a szeparációs törekvések diadalát hozta. Dogmatikai írásaiban B. a kálvinizmus mérsékelt és nyitott változatát képviselte, a predestináció kérdésében pedig egyenesen a lutheri felfogáshoz közeli álláspontot vallott.

Fő művei: Dass die Wort Christi noch feststehen, Berlin: 1632.; Unterscheidt und Vergleichung der Evangelien in Lehre und Ceremonien, Berlin: 1635.; Abhandlungen von dem Rat Gottes von aller Menschen Seligkeit, Berlin: 1653. Irodalom: W. Gass: Geschichte der protestantischen Dogmatik IV., Tübingen: 1867.; G. Frank: Geschichte der protestantischen Theologie III., Jena: 1875.; H. Leube: Kalvinismus und Luthertum im Zeitalter der Orthodoxie, Tübingen: 1928.; RGG. I.; LThK. II. (HP)