BERENGAR de TOURS /Berengarius Turonensis/ (1005 k., Tours – 1088, St. Cosmas de Tours): korai skolasztikus bölcselő, dialektikus, az úrvacsoráról és az átlényegülésről szóló dogmatikai viták fontos szereplője, egyházmegyés pap. Tanulmányait Chartres híres székesegyházi iskolájában végezte, ezt követően pedig a tours-i Szent Márton iskola vezetője és 1040-től Angers székesegyházának archidiákonusa volt. A dialektikusok racionalista, logikai gondolkodásmódjának alkalmazójaként B. megkérdőjelezte egyebek között a gyermekkeresztség szükségességét, a házasság szentségi természetét és szkeptikus nézeteket hangoztatott több evangéliumi csoda-elbeszélés hitelessége tekintetében is. Legfontosabb dogmatikai értekezései révén, amelyekben ¤ Lanfrancus Bec-i apáttal szállt vitába, B. bekapcsolódott a már évszázadokkal korábban, ¤ Paschasius Radbertus és ¤ Rathramnus között kibontakozott eukarisztia-vitába is. Bölcseleti megfontolások alapján tagadta, hogy az Oltáriszentségben a kenyér és a bor valóságosan átváltozna Krisztus testévé és vérévé, mivel a logika elvei szerint az átváltozás csak akkor lehetne valódi átlényegülés, a kenyér és a bor szubsztanciájának szent testté és vérré való tényleges átváltozása, ha azt a kenyér és a bor járulékos tulajdonságainak, színének, alakjának, anyagának tényleges változása is kísérné. Így B. arra a meggyőződésre jutott, hogy az eukarisztia szinei szentségi jelek csupán, valódi, szubsztanciális átlényegülés azonban nem történik. B. nézetei ellen az egyházi hatóságok több alkalommal is felléptek: 1050-ben egy Rómában és egy Vercelliben tartott zsinat, 1054-ben egy Tours-i zsinat kötelezte nézetei visszavonására, amit végül 1059-ben Rómában alá is írt, később azonban visszatért eredeti felfogásához, amelyet az 1079-es római zsinaton kellett ismételten visszavonnia, amit követően utolsó éveit szigorú visszavonultságban töltötte.

Fő művei: De sacra coena adversus Lanfrancum; J.-P. Migne: Patrologia latina 148-150. Irodalom: Lanfrancus: Liber de corpore et sanguine Domini adversus Berengarium Turonensem, PL. 150.; J. Ebersolt: Essai sur Béranger de Tours et la controverse sacramentaire en XIe siecle, Paris: 1903.; J. R. Geiselmann: Eucharistielehre der Vorscholastik, München: 1926.; DictThéolCath. II.; LThK. II.; RGG. I. (HP)