BENGEL, Ernst Gottlieb (1769, Zavelstein bei Calw – 1826, Tübingen): német lutheránus teológus, a felvilágosodás racionalizmusának híve, a régebbi tübingeni iskola képviselője. Marbachban folytatott teológiai tanulmányai után rövid ideig lelkipásztorként működött, 1805-től pedig Tübingen egyetemén lett egyetemi prédikátor, 1810-től ugyanott az egyház- és dogmatörténet professzora. A dogmatörténeti és vallásbölcseleti kérdésekkel egyaránt foglalkozó B. a teológiai racionalizmus radikális szupranaturalizmusát képviselte és egyik fő törekvése a kanti bölcselet és a keresztény hagyomány szellemi összhangjának megteremtése, egy morálisan megalapozott, a gyakorlati ész belátásaira hagyatkozó természetes teológia kimunkálása volt. Mint a tiszta értelemre alapozott teológiai reflexió híve, B. határozott ellenfele volt a kibontakozó teológiai romantika irracionális fideizmusának, aki különös határozottsággal utasította el a ¤ Fr. D. E. Schleiermacher által képviselt szubjektív-egzisztenciális hitértelmezést és élmény-teológiát.

Fő művei: Ideen zur historisch-analytischen Erklarungen des sozinianischen Lehrbegriffs, Tübingen: 1808-10.; Untersuchungen zur jüdischen und christlichen Religionsgeschichte, Tübingen: 1814.; Reden über Religion und Offenbarung, Tübingen: 1831.; Opuscula academica, Tübingen: 1834. Irodalom: Ch. Kolb: Die Aufklarung in der würtembergischen Kirche, Tübingen: 1908.; RGG. I.; BBKL. I. (HP)