BEKKER, Balthasar (1634, Metslawier – 1698, Amsterdam): németalföldi kálvinista teológus, a korai kartezianizmus teológiai és a kibontakozó bibliai racionalizmus képviselője. Groeningenben és Franekerben tanult teológiát. Franekerben tanított ezt követően, majd több holland városban működött prédikátorként. 1679-től Amszterdamban volt lelkész, ebből az állásából azonban 1692-ben racionalista nézetei miatt az alkmaari zsinat elbocsátotta. B. legfontosabb, a Heidelbergi Katekizmust kommentáló művében ¤ F. Sozini racionalizáló hitértelmezése mellett foglalt állást, Descartes bölcseletét elemző munkájában pedig a teológia recionális magalapozásának szükségességét hirdette. A bibliai világképet karteziánus szellemben kiigazító és az ellene indított fegyelmi eljárásnak alapot adó művében B. a hit, a vallás létezését a kinyilatkoztatás helyett a természetes értelem belátásával igyekezett magyarázni, illetve a kinyilatkoztatás tartalmát csupán néhány intellektuálisan is befogadható alapigazság isteni közlésére redukálta. Ugyanebből a szemléletéből következően elutasította a démonokba, angyalokba és az ördögbe vetett hitet és tagadta a boszorkányok, a boszorkányság létezését. Ez a megfontolás vezette akkor is, amikor Jézus evangéliumi ördögűzéseit, mint csodás eseményeket tagadta illetve lényegüket természetes úton igyekezett magyarázni.

Fő művei: De philosophia Cartesiana admonitio, Franeker: 1668.; De vaste spijse der volmaakten, Amsterdam: 1688.; Ondersoek van de Betekeninge der Kometen, Amsterdam: 1683.; De betoverde Weereld 1-4., Amsterdam: 1691-94. Irodalom: A. van der Linde: B. B., Utrecht: 1869.; BBKL. I. Görföl - Kránitz.