BAUR, Ferdinand Christian (1792, Schmieden bei Bad Cannstadt – 1860, Tübingen): német lutheránus teológus, biblikus és egyháztörténész, a protestáns tübingeni iskola történetkritikai irányzatának vezető képviselője. Tübingen egyetemén tanult teológiát és bibliai nyelveket, néhány éves lelkipásztori működés és blaubeureni szemináriumi nyelvtanári munka után pedig 1826-tól haláláig a tübingeni fakultáson volt az egyház- és dogmatörténet professzora. B. fiatal éveiben ¤ Fr. D. E. Schleiermacher szellemi hatása alatt állt, tübingeni korszakában viszont dogmatikai és dogmatörténeti szemléletében is a hegeli dialektikus fejlődésmodellt és módszert igyekezett alkalmazni a hit fejlődésének történeti rekonstrukciójára. Így a szubjektum és az objektum, a hívő ember és Isten közötti dialektikus azonosság sémája szerint igyekezett B. megragadni a protestantizmus és teológiai tanítása lényegét, közben pedig e téma kapcsán élénk vitát folytatott ¤ J. A. Möhlerrel, a katolikus tübingeni iskola pozitív és nem spekulatív történeti teológiát hirdető képviselőjével. Tanári működése derekától B. élesen bírálta korábbi ideálja, Schleiermacher romantikus hit-értelmezését, tanítványai között pedig olyan jelentős hittudósokat és bölcselőket találunk, mint ¤ D. Fr. Strauss, ¤ E. Zeller vagy ¤ A. Ritschl. B. dogmatikusi működésének legfontosabb célja a hitrendszer történeti fejlődésének vizsgálata volt és azoknak a szellemi áramlatoknak a feltérképezése, amelyek az ókeresztény egyház hitét alakították, formálták. Ennek a meggyőződésnek a jegyében B. magát a születő kereszténységet a kortárs szellemi áramlatok felől érkező hatások szintéziseként, fejlődő, változó valóságként igyekezett bemutatni. Ez a szemlélet alakította az Újszövetségről kialakított, a történetkritikai módszer alkalmazásának szánt nézetét is, amelyet tendenciakritikai eljárásnak nevezett. Ennek az a feltevés volt a lényege, hogy a születő kereszténység kiindulópontja Jézus lényegében morális természetű tanítása, amelyet a közösség egymással rivalizáló szellemi tendenciák – a péteri vagy zsidókeresztény és a páli vagy pogánykeresztény szellemiség – jegyében értelmezett, e fejlődés végső állomása pedig az óegyház hitének, mint szintézisnek a kibontakozása volt. Ez az ellentétek harcának és egységének hegeli gondolatát idéző felfogás komoly következményekkel is járt; B. lényegében tagadta a Jézus-hagyomány történeti hitelességének igazolhatóságát, az újszövetségi iratokat pedig 2. századi hívő konstrukcióknak tekintette.
Fő művei: Die Christuspartei in der korinthischen Gemeinde, J. C. B. Mohr (P. Siebeck), Tübingen: 1831.; Die christliche Gnosis, J. C. B. Mohr (P. Siebeck), Tübingen: 1835.; Die Epochen der kirchlichen Geschichtsschreibung, J. C. B. Mohr (P. Siebeck), Tübingen: 1852.; Das Christentum und die christliche Kirche der ersten Jahrhunderte, J. C. B. Mohr (P. Siebeck), Tübingen: 1853.; Die christliche Kirche von Anfang des 4. bis Ende des 6. Jahrhunderts, J. C. B. Mohr (P. Siebeck), Tübingen: 1859. Irodalom: A. Schweitzer: Geschichte der Leben-Jesu-Forschung 1-2., J. C. B. Mohr (Paul Siebeck), Tübingen: 1906-08.; G. Fraedrich: F. Ch. Baur, der Begründer der Tübinger Schule, J. C. B. Mohr (P. Siebeck), Tübingen: 1909.; K. Barth: Die protestantische Theologie im 19. Jahrhundert, EVZ., Zürich: 1947.; RGG. I.; LThK. II.; Görföl-Kránitz. (HP)