BAUER, Bruno (1809, Eisenberg – 1882, Rixdorf bei Berlin): német lutheránus teológus, filozófus, történész és egyháztörténész. Teológiai és bölcseleti tanulmányait Berlinben végezte, ahol ¤ W. Vatke, ¤ Ph. K. Marheineke növendéke, G. Fr. W. Hegel tanítványa volt. 1839-ben Bonn egyetemén lett a rendszeres teológia tanára, radikális politikai, filozófiai és biblikus nézetei miatt azonban állásáról 1842-ben lemondani kényszerült. Ezt követően B. magántudósként, politikai publicistaként, teológiai és történeti közíróként élt, ateista nézeteket vallott és minden kapcsolatot megszakított egyházával. Pályája korai szakaszában B. a baloldali hegeliánus filozófusok mozgalmának vezető gondolkodója volt, aki J. G. Fichte szubjektív idealizmusa és ateizmusa szellemében értelmezte át Hegel hagyatékát. Ugyanebből az időből való politikai írásaiban forradalmi demokrata eszméket vallott és olyan fiatal, radikális gondolkodókkal működött együtt, mint M. Hess, M. Stirner vagy K. Marx. Teológusként, biblikusként B. annak a radikális történetkritikai szemléletnek volt a híve, amelyet klasszikus formában kor- és pályatársa, ¤ D. Fr. Strauss és az általa útjára indított Leben Jesu vita képviselt. B. már az 1830-as évek végétől tagadta Jézus bizonyítható történeti valóságát és az evangéliumi hagyomány hitelességét. Így a szinoptikusok anyagát Márk evangelista hívő öntudatára és fantáziájára vezette vissza, a János evangéliuma és a szinoptikus hagyomány közötti komoly nézeteltérésekben pedig a történetiség hiányának bizonyítékát látta. Ugyancsak János evangéliumának történetkritikai elemzése révén B. arra a következtetésre jutott, hogy a Jézus-mítosz feldolgozásai az antik logosz-bölcselet termékei, végső álláspontja szerint pedig a teljes Újszövetség, így a páli levelek is késői koholmányok, amelyek egy nem létező Istenről és egy mítikus, kitalált Jézusról szólnak.

Fő művei: Kritik der Geschichte der Offenbarung 1-2, Jena: 1838.; Kritik der evangelischen Geschichte des Johannes, Bonn: 1840.; Kritik des evangelischen Geschichte der Synoptiker 1-3., Bonn: 1841-42.; Das Entdeckte Christentum, Köln: 1843.; Die Judenfrage, Köln: 1843.; Geschichte der Politik, Kultur und Aufklarung des 18. Jahrhunderts 1-4., Köln: 1844.; Kritik der Evangelien und Geschichte ihres Ursprungs 1-4.; Berlin: 1852-54.; Philo, Strauss, Renan und das Urchristentum, Berlin: 1874.; Christus und die Caesaren, Berlin: 1877. Irodalom: A. Schweitzer: Geschichte der Leben-Jesu-Forschung 1-2., J. C. B. Mohr (Paul Siebeck), Tübingen: 1906-08.; M. Kegel: B. B. und seine Theorien über die Entstehung des Christentums, Kaiser, München: 1908.; K. Löwith: Von Hegel zu Nietzsche, Klostermann, Frankfurt: 1953. (HP)