BARTOLOMEO da LUCCA /Tolomeo da Lucca, Bartolomeus de Fiadonibus/ (1227, Lucca – 1327, Torcello): itáliai történetíró és egyháztörténész, dominikánus szerzetes. Fiatalon lépett rendi közösségbe, tanulmányait pedig itáliai dominikánus studium generálékban végezte. Az 1260-as években Rómában került barátságba ¤ Aquinói Szent Tamással, akivel annak haláláig együtt dolgozott Nápolyban. Az Aquinói hagyatékának gondozásában is komoly szerepet vállalt: ő fejezte be Tamás De regimine principium című, töredékben maradt munkáját, kélsőbb pedig ő volt egykori barátja első életrajzírója is. B. 1288-tól szülővárosában volt házfőnök, 1294-től pedig ismét Nápolyban élt. 1301-ben Firenzébe került priornak, 1309 és 1318 között pedig az avignoni pápai udvarban élt és dolgozott. 1318-ban Torcello püspökévé nyert kinevezést, 1321-ben egy konfliktus eredményeképpen azonban Grado pátriárkája kiközösítette és számüzetésbe kényszerítette, ahonnan csak 1323-ban, néhány évvel matuzsálemi korban bekövetkezett halála előtt térhetett vissza püspöki székébe. Tamás hagyatékának gondozása és néhány rövidebb lélegzetű teológiai írás mellett B. tevékenységének fő területe a történet- és egyháztörténetírás volt. Így összefoglaló munkában dolgozta fel Itália és a nyugati egyház 1061 és 1303 közötti történetét, amely munkája során bőségesen merített az avignoni pápai udvar archivumának anyagaiból is. Másik jelentős vállalkozása a kereszténység egyetemes históriájának Jézus születésétől az 1294. évig való feldolgozása volt, de megírta több pápa élettörténetét is és különösen fontos adalékokkal szolgált a pápaság avignoni fogságának első évtizedéről.

Fő művei: Annales; Historia ecclesiastica nova; Historia tripartita; Hexaemeron. Irodalom: F. Kruger: Ptolomaeus Lucensis Leben und Werke, Göttingen: 1874.; G. König: Tolomeo von Lucca, ein biographischer Versuch, Harburg: 1878.; LThK. I.; DictThéolCath. I. (HP)