BARONIUS, Cesare (1538, Sora – 1607, Roma): olasz katolikus teológus, kánonjogász és egyháztörténész, oratoriánus szerzetes, 1593-tól az Oratórium elöljárója, 1596-tól bíboros, a modern katolikus egyháztörténetírás egyik megteremtője. B. hosszú éveken keresztül egyháztörténetet tanított az Oratóriumban, de volt pápai gyóntató, majd a vatikáni könyvtár prefektusa is, kúriai megbizatásai sorában pedig részese volt a Martyriologium Romanum és a Breviarium Romanum megújításának. B. legjelentősebb műve, a Néri Szent Fülöp ösztönzésére tartott egyháztörténeti előadásaiból kinőtt és ¤ Flacius Illyricus Magdeburger Centurien című protestáns egyháztörténeti szintézisére válaszoló munkája, az Annales Ecclesiastici volt, amely 12 kötetben, évről évre, évszázadról évszázadra követte végig az egyháztörténelem eseményeit. A hatalmas forrásanyagra támaszkodó, a későbbiekben számtalan kiadást megérő szintézis, amelynek kidolgozásához B. a vatikáni könyvtár és levéltár anyagát is bőségesen felhasználta, az 1198-as esztendőig dolgozta fel a kereszténység históriáját és bár számos adata később kiegészítésre szorult, ez a mű teremtette meg a modern, forrásfeltáró egyháztörténet-írás alapjait. B. művének javításait és pótlásait a későbbiekben ¤ A. Pagi végezte el, történetírói módszereit pedig ¤ J. Mabillon fejlesztette tovább.

Fő művei: Annales ecclesiastici 1 -12., Roma: 1588-1607. (Baronii Annales Ecclesiastici 1-38., Lucca: 1738-59.); Paraenesis ad rempublicam Venetam, Roma: 1606. (HP)