BANEZ, Domingo (1528, Medina del Campo - 1604, Medina del Campo): spanyol katolikus teológus és filozófus, dominikánus szerzetes, ¤ M. Cano tanítványa, a spanyol skolasztika jelentős gondolkodója, a Tridenti Zsinat utáni évtizedek kegyelemtani vitáinak egyik főszereplője. B. Salamanca domonkos konventjében tanított filozófiát, majd Avilába került, ahol tanári működése mellett ¤ Avilai Szent Teréz gyóntatója és lelkivezetője volt. Ezt követően Alcalá és Valladolid egyetemén tanított, 1581-től pedig Salamanca egyetemén ¤ B. Medina utódaként adta elő az ortodox, szigorú tomizmus szellemében a skolasztikus bölcseletet. Életművének jelentős hányadát ¤ Aquinói Szent Tamás műveihez készített kommentárok teszik ki, de magyarázta Arisztotelész néhány logikai és természetbölcseleti írását is. Szigorú, radikális tomizmusa avatta a tomista - molinista kegyelemtani vita főszereplőjévé is. Amikor ¤ L. de Molina közzétette a maga nézetét a kegyelem és az emberi akaratszabadság viszonyáról (Concordia), erre a konzervatív domonkos teológusok közül B. válaszolt, kettejük vitájából pedig a két rend között is komoly feszültséget keltő konfliktus kerekedett. B. Szent Tamás és ¤ Szent Ágoston egyedül hitelesnek mondott értelmezésére hivatkozva és az isteni szuverenitás elsődlegességét hangsúlyozva azt állította, hogy Isten az emberi cselekdetekhez nem csupán az elégséges kegyelmet (gratia sufficiens), hanem a hatékony kegyelmet (gratia efficax) is eleve ingyenesen megadja. Így az emberi akarat szabadságáról, az emberi akaratnak a kegyelemmel való szabad együttműködéséről valójában szó sem lehet, hiszen Isten az ember közreműködése nélkül, a praemotio (praedeterminatio) physica eszközével határozza meg jövőbeli cselekedeteinket, az ember beleegyező közreműködését pedig - bár az akarat szabadságát közvetlenül nem vitatja - a titkok világába utalja. A molinizmus B. és követői által szemipelágiánusnak minősített képviselői ezt a nézetet a szigorú predestináció egyik változataként utasították el és a protestáns felfogásnak tett engedménnyel vádolták a domonkosokat. Az így kibontakozó de auxilliis - vitában résztvevő felek Rómához fordultak és a domonkosok Molina nézeteinek elmarasztalását kezdeményezték. Az 1598 és 1607 közötti vizsgálat és az igen heves teológiai vita végül olyan pápai döntéssel zárult, amely mindkét véleményt képviselhetőnek mondta, a további kölcsönös vádaskodást viszont megtiltotta. B. felfogása (a banezianizmus vagy tomizmus) így a molinizmussal együtt szabadon élt tovább kegyelemtani alternatívaként a katolikus teológiában; számos dominikánus és nem-dominikánus teológus mind a mai napig B. álláspontját tekinti a kegyelem és a szabad akarat viszonya tekintetében elfogadhatónak.

Fő művei: Commentaria in questiones Aristotelis de generatione et corruptione, Salamanca: 1585.; Commentarii in Summam S. Thomae 1-5., Salamanca: 1595-1604.; De vera et legitima concordia liberi arbitrii cum auxiliis gratiae Dei efficaciter moventis humanam voluntatem, Salamanca: 1600. Irodalom: M. Solana: Historia de la Filosofia Espanola en el siglo XVI., Madrid: 1940.; C. Giacón: La seconda scolastica 1-3., Marietti, Milano: 1944-50.; S. de Regnon: Banez et Molina, Alcan, Paris: 1885.; Görföl - Kránitz. (HP)