BAKER, David Augustine (1575, Abergavenny – 1641, London): angol katolikus jogász, teológus, történész, misztikus és aszketikus író, bencés szerzetes. Oxfordban és Londonban tanult jogot, 1596-tól pedig ügyvédi praxist folytatott. Huszonöt esztendős korában érték az első misztikus élmények, amelyek hatására 1603-ban katolizált és a szerzetesi élet mellett kötelezte el magát. 1605-től már bencés szerzetesként Itáliában, Padovában tanult teológiát, gyenge egészsége miatt azonban hamarosan hazatért Angliába. 1607-ben részese volt az angol bencés kongregáció illegális újraszervezésének, közben pedig imáiban és elmélkedéseiben elmerülve csendes visszavonultságban élt Londonban. 1613-ban Reimsben szentelték pappá és ebben az időszakban kezdte meg azt a kutatómunkát, amelynek célja a bencés szerzetesség angliai történetének feldolgozása volt. A témát feldolgozó nagy mű végül rendtársak közreműködésével 1625-ben jelent meg, ám ezt röviddel megelőzően az újraéledő katolikusüldözés miatt B. Douai-ba kényszerült menekülni. Az ezt követő évtizedben itt és Cambrai emigráns angol apácái között végzett lelkipásztori munkát, 1639-ben azonban rossz egészségi állapota ellenére visszatért Londonba, ahol a nagyvárosi szegények és elesettek között végzett karitatív és lelkiszásztori munkát, 1641-ben azonban a pestis áldozata lett. B. élete során rendtörténeti és hitvédő írásai mellett folyamatosan dolgozott a jámbor, szemlélődő és imádságos életre vezető művein és a kortárs spirituális irodalom legjavát átültető fordításain, amelyek zöme csak halála után, hagyatékából került kiadásra.

Fő művei: Apostolatus Benedictinorum in Anglia, Douai: 1625.; Sancta Sophia, Douai: 1701.; The Confessions of Venerable Father A. B., New York: 1922. Irodalom: A. Low: Augustine Baker, New York: 1970.; BBKL. XXI. (HP)