BAJUS, Michael /de Bay/ (1513, Méslin l'Éveque - 1589, Leuwen): németalföldi katolikus teológus és filozófus, egyházmegyés pap, a leuweni egyetem tanára, a kibontakozó barokk skolasztika ellenfele, a Tridenti Zsinat teológiai szakértője. Fiatal éveiben ¤ D. Erasmus hatására az egyházatyák műveit kezdte tanulmányozni és olyan teológiai megoldásokat keresett, amelyek a katolikus egyház és a kibontakozó reformátori teológia számára egyaránt elfogadhatóak. Műveiben - elsősorban ¤ Szent Ágoston ¤ Pelagius ellen írt munkáira, nézeteire támaszkodva - a kegyelemtan és a megigazulás kérdései foglalkoztatták. A szabad akaratról, az eredeti bűnről értekező munkáiban abból indult ki, hogy a teremtés után a még vétlen ember Isten természetfeletti kegyelmi adományai nélkül is birtokolja a tökéletességet. Ez a tökéletesség vész el radikálisan az eredeti bűn következtében, az azt helyreállítani képes kegyelem pedig csak Krisztustól származhat és ez adja vissza az embernek a megigazulásra való képességet. Ez a kegyelem B. szerint teljesen hatékony és nem szorul az ember beleegyező közreműködésére, hanem éppen forrása annak, hogy az ember ismét képessé válik a jócselekedetekre. Önerejéből az ember minden jóra képtelen és a bűnre való hajlam, a concupiscentia rabja. B. ezen felfogását és szentség-értelmezésének néhány elemét 1560-ban a Sorbonne elítélte, 1567-ben pedig 79, zömében az emberi természetről és a kegyelemről szóló tételét pápai bulla - az Ex omnibus afflictionibus kezdetű - is cenzúrázta. B. alávetette magát ennek a döntésnek, védekezésének sikertelenségét és a korábbi elmarasztalás 1580-as megerősítését látva pedig a Tridenti Zsinat által előírt hitvallást is letette. Elmarasztalt nézetei köré ugyanakkor a következő évtizedekben a leuweni egyetemen erős teológiai ellenzék szerveződött; a bajanizmus ettől fogva sokáig szót kapott a kegyelemtani vitákban és egyik szellemi forrásává vált ¤ C. Jansen felfogásának és az őt követő teológiai irányzat, a janzenizmus eszméinek, a B. nézetei ellen fellépő teológusok sorában pedig ott találjuk a barokk kontroverz-teológia legnagyobb alakját, a fiatal ¤ R. Bellarminit is.

Fő művei: De libero hominis arbitrio et eius potestate, Leuwen: 1552.; De peccato originis, Leuwen: 1556.; De prima hominis iustitia et virtutibus impiorum, Leuwen: 1559.; Apologia, Leuwen: 1575. Irodalom: J.-B. Duchesne: Histoire du Baianisme, Douai: 1731.; F. X. Jansen: Baius et le Baianisme, Louvain: 1930.; Görföl - Kránitz. (HP)