BAIL, Louis (1610, Abbeville – 1669, Paris): francia katolikus teológus és lelkiségi író, egyházmegyés pap, a barokk skolasztika tomista irányzatának képviselője, a janzenizmus és a molinista kegyelemtan elszánt ellenfele. Teológiai és bölcseleti tanulmányait Párizsban végezte, majd a Sorbonne doktoraként, lelkipásztorként és a Notre Dame kanonokjaként vett részt a korabeli francia katolicizmus belső vitáiban. 1661-ben nyert kinevezést a renitensnek számító Port Royal apácakolostorának irányítására és lelki felügyeletére, a nővérek határozott janzenizmusát azonban nem sikerült megtörnie. B. 1638 és 1650 között tette közzé nagyszabású, ¤ Aquinói Szent Tamás életművének misztikus értelmezését feltáró munkáját, amely a 17. századi tomista misztika egyik legjelentősebb alkotása. B. saját misztikus és aszketikus szempontjai alapjait a tamási Summa theologiae szövegének meditációszerű parafrázisaként, lényegében lelkipásztori kézikönyvnek szánva adta elő, érvelésében a korábbi barokk olyan misztikusainak gondolataira is hagyatkozva, mint ¤ T. de Vallgornerra. Spirituális tomizmusa mellett B. számos polemikus írást adott közre a janzenista rigorizmust bírálva, de a jámborság és a meditáció elméletével és néhány egyháztörténeti, kánonjogi és szentségtani témával is foglalkozott.

Fő művei: Les actes intérieures de l'amour de Dieu, Paris: 1633.; Le théologie affective au St. Thomas en meditation 1-5., Paris: 1638-50.; De beneficio crucis, Paris: 1653.; Summa conciliorum 1-2., Paris: 1659.; Sapientia foris praedicans, Paris: 1666. Irodalom: DictThéolCath. II.; LThK. I. (HP)