BAADER, Franz von (1765, München – 1841, München): német katolikus filozófus és laikus teológus, müncheni egyetemi tanár, a katolikus romantika jeles képviselője. Fiatal éveiben a teozófia és a pietizmus iránt érdeklődött és élesen elutasította a felvilágosodás racionalizmusát. 1800 körül talált rá a misztikára: különösen ¤ J. Böhme érdekelte, akinek szellemében kidolgozott metafizikája ¤ Schelling figyelmét is felkeltette. 1815 után az európai keresztény konzervativizmus egyik vezéralakjának számított; ekkor kidolgozott szeretet-tana - Sur l'Eucharistie (1815) - valójában egy új, keresztény-konzervatív Európa víziója. Erősen a középkori misztika hatása alatt álló nézeteket vallott a megtestesülés tényének értelmezésében és egy, a felekezeti különbségeket eltüntető vallási egységről álmodott, más nézeteiben viszont a francia ultramontanizmushoz közeledett. Sokáig szoros szellemi kapcsolatban állt Schellinggel, ¤ Görres körével és ¤ Döllingerrel, idős korára azonban eltávolodott tőlük. Az isteni tudás és öntudat misztikus dialektikáján alapuló teozófiai szintézise - a Vorlesungen über die speculative Dogmatik 1-5.(1827-38), a Vorlesungen über eine küftigen Theorie des Opfers oder des Kultes (1839) és idő előtti ökumenikus szemlélete miatt nézeteit a katolikus egyház több alkalommal is hivatalosan elvetette. Gondolatai a későbbi katolikus gondolkodásban elsősorban ¤ E. Przywara nézeteire voltak hatással.

Fő művei: Samtliche Werke 1-16., Meiner, Leipzig: 1851-60. Irodalom: Ch. Ph. Bd. 1., Katholische Theologen Deutschlands im 19. Jahrhundert (H. Fries - G. Schwaiger), Bd. 1., Kösel, München: 1975., Görföl - Kránitz. (HP)