AZOR, Juan (1535, Lorca - 1603, Roma): spanyol katolikus teológus és bölcselő, a barokk skolasztika képviselője, a morálteológia modern diszciplinájának megteremtője, jezsuita szerzetes. Tanulmányai befejezésétől kezdve rendje piacenzai és alcalái kollégiumában, majd a Collegio Romano falai között tanított filozófiát, dogmatikus és morális teológiát és tagja volt annak a bizottságnak, amely a jezsuita rend híres tanulmányi szabályzatát, a Ratio Studiorum-ot kidolgozta. Tanári működésének eredményeképpen született meg Institutiones morales című, teljes egészében már csak halála után megjelent erkölcsteológiai kézikönyve, amelynek szerkezeti és tematikai felépítése még a 20. században is mintául szolgált minden hasonló összefoglalás számára. A. ¤ Aquinói Szent Tamás alapján dolgozta fel az erkölcs kérdéseit, de alapvetően új szerkezetet adott anyaga tárgyalásának. Így az erkölcsi képességek és cselekedetek fogalmait vizsgáló bevezetés után négy nagy témára osztotta anyagát: elsőként a Tízparancsolat erkölcsét tárgyalta, majd a szentségeket, az egyházi cenzúrákat és büntetéseket, végül pedig az erkölcsi életállapotokat és a végső célokat. Az általa alkalmazott megoldás a spekulatív témáknak a dogmatika világába utalása jegyében kirekesztette a morálisból a boldogságról, a Szentlélek ajándékairól és a kegyelemről szóló hagyományos traktátusokat, a konkrét anyag tárgyalása során pedig a ¤ B. Medina által már alkalmazott probabilista szemlélet érvényesítésére törekedett. A. kézikönyve rövid idő alatt számos kiadást ért meg és pápai ajánlásra számos katolikus egyetem tankönyve lett; a morálteológia olyan nagyjai is használták és elismerően nyilatkoztak róla, mint ¤ H. Busenbaum, ¤ J. B. Bossuet vagy ¤ Liguori Szent Alfonz. A. más munkái, így bibliai könyvekhez és Aquinói Szent Tamás Summa-jához írt kommentárjai kéziratban maradtak.

Fő művei: Institutiones morales, in quibus universae quaestiones ad conscientiam recte aut parvae factorum pertinentes, breviter tractantur 1-3., Roma: 1600-1611. Irodalom: J. Theiner: Die Entwicklung der Moraltheologie zur eigenstandigen Disziplin, Pustet, Regensburg: 1970.; S. Pinckaers: A keresztény erkölcsteológia forrásai, Paulus Hungarus - Kairosz, Budapest: 2001. (HP)