AVICENNA /IBN SZINÁ, Abú Ali Huszain Ibn Abd Alláh/ (980, Afsane – 1037, Hamadan): iráni származású, műveit arab és perzsa nyelven író muszlim bölcselő, orvos, természettudós, misztikus, költő és polihisztor, a középkori muszlim gondolkodás egyik legnagyobb alakja. Előkelő családból származott és maga is kalandos politikai és hivatali pályát fututt be szülőföldje fejedelmi udvaraiban. Filozófiai tárgyú műveiben bőségesen merített elődei, főképpen ¤ Alfarabius /al-Fárábi/ munkáiból, rendszerének egésze pedig Platón és Arisztotelész filozófiájának az előbbi felfogásához jobban igazodó szintézise. Felfogása szerint a létezők lényege a világ alapját jelentő egyetemes értelemben, a közös intellektusban van, amely a maga teljessége szerint nem más, mint Isten. Belőle szakadatlan emanációk, kiáradások révén jön létre a szellemi intelligenciák sora, amelyekből végső soron az egyedi lelkek, a személyes értelem és az érzéki valóságok származnak. A szétáradó intellektus valójában olyan szellemi forma, amely az örökkévaló, de kaotikus anyaggal egyesülve az egyedi létezők létének forrása. A. ismeretelméletében az érzékelés, a képzelet, a gondolkodás és az általánosító fogalomalkotás képességének működésében rekonstruálta az ismeretszerzés útjait, az általános fogalmak, az univerzáliák természetét illetően pedig a neoplatonikus szemlélet mérsékelt realizmusa felé hajlik. A. élete alkonyán - a klasszikus görög gondolkodás eredményeit szintézisbe foglalva – sajátos muszlim bölcseleti rendszer kidolgozásán fáradozott, a misztika irányába építve tovább gondolatrendszerét és igazi hatást ezzel a próbálkozásával gyakorolt a későbbi muszlim gondolkodásra. A lélek utazásairól szóló misztikus-allegórikus értekezései a szúfi misztikára és annak költészetére hatottak a leginkább, szisztematikus racionalizmusa, Platón- és Arisztotelész-kommentárjai viszont ¤ Averroes műveiben leltek folytatásra. A bölcselet témái mellett szinte minden más tudomány is érdekelte. Mint gyakorló orvos és orvosi író, a muszlim orvoslás legnagyobb, Európában is értékelt alakja volt, számos más munkájában viszont a csillagászat, a fizika, az optika, a matematika kérdéseit dolgozta fel. Legnagyobb tudományos szintézise, a Kitáb al-qánún fi't-tibb a középkori orvostudomány és természetismeret kézikönyveként volt ismert Európában is, másik orvosi munkája, a Kitáb as-Sifá' pedig a gyakorló orvosok kézikönyveként szolgált. Metafizikai nézeteit, platonizáló arisztotelizmusának fő elveit al-Isárát wa't-tanbihát cimű munkájában és Dánes-náme ('A tudás könyve') című szintézisében foglalta össze, amelyben a tudományokat a logika, a medicína, a matematika és a metafizika témái köré csoportosítva tárgyalta. A. írt elmélkedéseket és imákat, szúfi szellemiséget sugalló versei pedig a klasszikus perzsa költészet meghatározó alakjává teszik. Életműve igen jelentős hatást gyakorolt a későbbi muszlim és zsidó bölcseletre és a középkori keresztény skolasztikára. Így ¤ Albertus Magnus, ¤ Aquinói Szent Tamás és a ferences platonikusok egyaránt buzgón támaszkodtak A. írásaira.

Fő művei: Kitáb as-Sifá' (M. M. Anawati), Montreal: 1952. Irodalom: M. Goichon: La philosophie d'Avicenne et son influence en Europe médievale, Vrin, Paris: 1944.; S. M. Afnan: Avicenna. His Life and Works, Oxford University Press, Oxford: 1958.; M. M. Fakhry: A History of Islamic Philosophy, Columbia University Press, New York - London: 1970.; Maróth Miklós: Aristoteléstől Avicennáig, Akadémiai, Budapest: 1983.; Simon Róbert: Az ezeréves Ibn Sziná (Avicenna), Világosság 1980/12. Melléklet. (HP)