GUILLAUME d'AUXERRE /Guillhelmus Autissiodorensis/ (1180 k., Auxerre – 1230 k., Paris): francia skolasztikus teológus és bölcselő, egyházmegyés pap. Bölcseleti és teológiai tanulmányait az 1210-es években Párizs egyetemén fejezte be; ezt követően teológiát tanított ugyanitt, közben pedig Beauvais archidiakonusi javadalmát birtokolta. Teológusként G. a hagyományos, augusztiniánus skolasztika szellemét képviselte és azok közé a teológusok közé tartozott, akik veszedelmesnek találták Arisztotelesz eszméinek a terjedését az 1210-es évektől kibontakozó irodalomban és az egyetemi oktatásban. Talán már az 1210-es, egyebek között az arisztoteliánus eszméket is elmarasztaló párizsi zsinati határozatok megfogalmazásában és az arisztotelészi művek oktatásának 1215-ös tilalmában is részt vállalt, az viszont bizonyos, hogy egyik előkészítője volt annak az 1231-es pápai rendelkezésnek, amely megtiltotta a franciaországi egyetemeken a Metafizika és a Fizika olvasását és kommentálását valamint számos heterodoxnak ítélt szerző munkáinak terjesztését. G. írói működésének eredménye Summa Aurea című munkája volt, amely ¤ Petrus Lombardus Szentenciáskönyvéhez fűzött rendszeres magyarázatok formájában tett kísérletet a teljes keresztény tanítás kifejtésére és amelyet sokáig tankönyvként is használtak. Ez a különösebb eredetiséget nélkülöző, de a későbbi szerzők által gyakran hivetkozott próbálkozás fontos állomást jelentett a summa irodalmi műfajának és logikai szerkezetének kidolgozásában, egy olyan időszakban, amikor a korábbi skolasztikus hagyomány és az arisztoteliánus tudományszemlélet találkozott egymással.

Fő művei: Summa Aurea (Summa super IV. 1. Sententiarum (Regnault, Paris: 1500). Irodalom: M. Grabmann: Geschichte der scholastischen Methode 1-2., Freiburg/Brg.: 1909-1911.; Cath. Enc. (HP)