AURIFABER, Johannes /Vimariensis/ (1519, Weimar – 1575, Erfurt): német reformátor, lutheránus teológus, ¤ M. Luther tanítványa, közeli munkatársa. Wittenberg egyetemén tanult teológiát, ezt követően pedig nevelőként és udvari lelkészként szolgált a Mansfeld családnál. 1545-től Luther titkára, kéziratainak gondozója volt, 1548-ban az interim elutasítói közé tartozott, a schmalkaldeni háborúban tábori lelkészként szolgált, a vesztes mühlbergi csata után pedig néhány hónapot választófejedelme társaságában hadifogságban is töltött. 1550-től a weimari udvarban volt prédikátor, ebből az állásából azonban kriptolutheránus nézetei miatt a philippiánusok és a mérsékelt ortodoxia nyomására 1561-ben távozni kényszerült. Eislebenben ismét a Mansfeld család szolgálatába lépett és jelentős irodalmi működést fejtett ki a lutheranizmus konzervatív értelmezése szolgálatában. 1566-ban a pestis elől Erfurtba menekült, ahol élete utolsó évtizedében városi lelkészként szolgált. A. reformátori munkájának legfontosabb részét nem saját művei, hanem Luther irodalmi hagyatékának összegyűjtése és gondozása jelentette. Így 1553-tól szerkesztője volt Luther német és latin írásai és levelei híres, 12 kötetes jénai kiadásának és egyik irányítója a reformátor asztali beszélgetései (Tischreden) összegyűjtésének, írásos rögzítésének, sajtó alá rendezésének, az utolsó néhány nap anyagát pedig egykori jelenlevőként ő maga jegyezte le.

Fő művei: Lateinische Briefe Luthers 1-2., Jena: 1556-65.; Werke M. Luthers 1-12., Jena: 1553-64.; Tischreden und Colloquia D. M. Lutherus, Jena: 1566. Irodalom: RGG. I.; LThK. I.; BBKL. I. (HP)