AURIFABER, Johannes /Vratislaviensis/ (1517, Breslau – 1568, Breslau): német lutheránus teológus, lelkipásztor és egyházszervező, ¤ Ph. Melanchton tanítványa és barátja. Wittenberg egyetemén tanult teológiát. 1540-től maga is Wittenbergben tanított, a teológiai kar dékáni tisztét is betöltötte, a schmalkaldeni háború idején azonban menekülni kényszerült a városból. 1547-től Breslau egyetemét irányította. 1548-tól filozófiát adott elő Wittenbergben, 1550-ben pedig Rostockban vállalt professzori és lelkipásztori állást. A következő években ő dolgozta ki Mecklenburg, 1554-ben Poroszország új egyházi rendtartását, közben pedig Königsbergben vállalt lelkészi és professzori állást és az őt érő támadások ellenére vezető tisztségeket viselt a porosz egyházkormányzatban is. A philippiánus teológusok táborának meghatározó alakjaként A. aktív részese volt a lutheranizmus belső vitáinak és különösen az ¤ A. Osiander nézetei körüli szellemi csatározásoknak. 1567-ben viszatért Breslauba, ahol lelkészként és tanfelügyelőként tevékenykedett. A. élete során nagyobb szisztematikus műveket nem adott közre; legjelentősebb alkotásai az általa készített, a lutheránus ortodoxia mérsékelt szemléletét tükröző egyházi rendtartások és a különféle disputákon elhangzott megnyilatkozásai voltak, amelyek alapján Melanchton hűséges követőjének tekinthetjük.

Irodalom: RGG. I.; LThK. I.; BBKL. I. (HP)