ARNDT, Johann /Arnd/ (1555, Edderitz bei Ballenstedt – 1621, Celle): német lutheránus teológus és kegyességi író, jelentős prédikátor, a pietizmus egyik szellemi előkészítője. Teológiai tanulmányait az ortodox lutheranizmus szellemében Helmstedt, Wittenberg, Strassburg és Basel egyetemein végezte, 1582-től pedig vidéki gyülekezetekben lelkészkedett. 1590-től Quedlinburg és Braunschweig voltak lelkészi szolgálatának fontosabb állomásai, 1611-től pedig Braunschweig-Lüneburg szuperintendenseként a fejedelemségben tanügyi reformot irányított, új egyházi rendtartást készített és a lutheránus egyházi közösség spirituális megújítása érdekében tevékenykedett. A. legfontosabb műve, az igaz kereszténységről írott munkája a középkori misztikus és lelkiségi irodalomra és ¤ M. Luther írásaira támaszkodó kísérlet volt Isten és a hívő ember közötti lelki kapcsolat természetének leírására. A szerző az ingyenes kegyelem által adott hitben megvalósuló bensőséges isten-tapasztalatot tette vizsgálat tárgyává és a későbbi pietista törekvések számára iránymutató módon rajzolta meg a kegyes és jámbor lélek Istenhez vezető útjának állomásait, de arról sem feledkezett meg, hogy ezt az intim Isten-ember kapcsolatot kozmológiai dimenzióban, a természet világára is kitekintve értelmezze. Ugyanezt a célt szolgálta a keresztény erények gyakorlására felkészítő, később is igen népszerű imádságoskönyve, több prédikáció-sorozata és bibliamagyarázatainak nyomtatásban is közzétett gyűjteménye.

Fő művei: Vier Bücher vom wahren Christentum 1-4., Braunschweig-Magdeburg: 1606-10.; Paradiesgartlein voller christlichen Tugenden, Magdeburg: 1612.; Auslegung des ganzen Psalters in 451 Predigten, Jena: 1617.; Werke 1-3., Leipzig-Görlitz: 1734-36. Irodalom: Geschichte des Pietismus 1-3., Bonn: 1880-86.; Fr. J. Winter: J. Arndt, Leipzig: 1911.; RGG. I.; LThK. I. (HP)