ARNAULD, Antoine (1612, Paris - 1694, Bruxelles): francia katolikus teológus, filozófus, jogász és matematikus, a janzenizmus vezető teoretikusa, egyházmegyés pap, fiatal éveiben a párizsi egyetem tanára. A. néhány évvel ¤ C. Jansen halála után annak barátja, ¤ J.-A. Duvergier de Hauranne /Saint-Cyran/ szellemi hatasa alatt kapcsolódott be a Jansen és ¤ Szent Ágoston körül kibontakozó vitába, elkötelezettségét pedig családi kötelék is erősítette: húga, A. Arnauld állt ekkor apátnőként Port-Royal-nak, annak a ciszterci kolostornak az élén, amely a kibontakozó janzenizmusnak és a janzenista mozgalom sajátos, szigorú spiritualitásának otthont adott. A. már 1643-ban, Jansen néhány tételének első elmarasztalása idején kiállt a szigorú augusztiniánus felfogás mellett, amikor a gyakori szentáldozásról értekezve megtámadta a jezsuiták morális engedékenységét. Ezt követően párhuzamosan tanított a párizsi egyetemen és a Port-Royal egyre népszerűbb iskolájában, párizsi tanárságát azonban 1656-ban a janzenista viták miatt feladni kényszerült. Közben a janzenizmusból politikai és egyházpolitikai konfliktus kerekedett; a janzenistákat a francia kormány állam- és egyházellenes felforgató tevékenységgel vádolta meg, 1653-ban pedig a pápa Cum occasione bullájában ismét elítélte Jansen öt tételét. A janzenisták nevében A. utasította el ezt a döntést, azzal érvelve, hogy a Tanítóhivatal jogosult ugyan valamely nézet igazságának vagy hamisságának megállapítására, arra azonban nem, hogy a nevezett tételeket valaki - ebben az esetben Jansen - valóban képviselte-e. 1664-ben királyi rendelet kötelezte a janzenistákat nézeteik feladására: a radikális augusztiniánus nézeteket képviselő A. ezt követően rövid fogságot szenvedett, majd Németalföldre távozott, ahol haláláig vezetője maradt - ¤ P. Quesnel társaságában - a janzenista mozgalomnak. Miként a janzenisták általában, úgy A. is erkölcsi rigorizmust, kegyelemtani predestinációt hirdetett, miközben arra törekedett, hogy Descartes racionalizmusát összhangba hozza a katolikus teológiai hagyománnyal. Hatalmas életművének fontos része volt még Franciaországban kidolgozott két karteziánus munkája: a C. Lancelot közreműködésével megírt "Port-Royali Grammatika", a modern racionális nyelvelmélet klasszikus műve és a karteziánus logika szintézisének szánt, ¤ P. Nicole közreműködésével kidolgozott "Port-Royali Logika".

Fő művei: De la fréquente Communio, Paris: 1643.; Grammaire générale et rasonnée (C. Lancelot társszerzőségével), Paris: 1660.; La logique ou l'art de Penser 1-3., (P, Nicole társszerzőségével), Paris: 1662.; Oeuvres 1-43., Lausanne: 1775-83. Irodalom: A. Gazier: Histoire generale du mouvement janséniste 1-2., Plon, Paris: 1922.; L. Vega: Il pensiero filosofico e scientifico di Antoine Arnauld 1-2., Feltrinelli, Milano: 1972.; Kelemen János: A nyelvfilozófia kérdései Descartes-tól Rousseau-ig, Akadémiai-Kossuth, Budapest: 1977.; L. Goldmann: A rejtőzködő Isten, Gondolat, Budapest: 1981.; L. Kolakowski: Isten nem adósunk semmivel. Néhány megjegyzés Pascal hitéről és a janzenizmusról, Európa, Budapest: 2000. (HP)