ARAUJO, Francisco de (1580, Verin – 1664, Madrid): spanyol katolikus teológus és filozófus, dominikánus szerzetes, 1648 és 1656 között Segovia püspöke, élete java részében rendi konventek professzora, a barokk skolasztika tomista iskolájának képviselője. Tanulmányait Burgos rendi konventjében végezte, később pedig egykori mestere, Pedro de * Herrera mellett Salamanca egyetemén is tanított szisztematikus teológiát, püspöki tisztét letéve pedig 1656-tól a dominikánusok madridi házában élt és művei kéziratain dolgozott. Első, nyomtatásban is megjelent, salamancai előadásain alapuló munkájában a spanyol barokk hagyomány szellemében kommentálta Arisztotelész metafizikáját, kontroverz-teológiai traktátusainak gyűjteményében pedig a reformáció teológiája, a bajanizmus, a gallikanizmus és a kibontakozó janzenizmus elleni érveit foglalta össze. Halála évében látott napvilágot társadalomteológiai írásainak gyűjteménye, amelyben az egyháznak a társadalomban betöltött szerepéről, a pápai hatalomról, az egyház és az állam viszonyáról és a politikai szuverenitás témájáról fejtette ki a véleményét. A. legjelentősebb munkája ¤ Aquinói Szent Tamás Summa theologiae című művéhez készített, a korábbi spanyol dominikánus hagyományt folytató kommentárja volt. E mű egyedüli szokatlan és meghökkentő jellegzetessége az, hogy a szerző Tamásnak az eleve elrendelésről és a kegyelemről szóló fejtegetéseit nem a ¤ D. Banez óta megszokott dominikánus (tomista) felfogás szellemében, hanem molinista módon értelmezi. Ez az A. egész felfogásától idegen nézet azt a gyanút keltette a későbbi teológiatörténeti irodalomban, hogy a szóbanforgó fejtegetések talán nem magától A.-tól, hanem egy ismeretlen kompilátortól származnak.

Fő művei: Commentarii de Mataphysicis Aristotelis 1-2., Salamanca: 1617.; Opuscula tripartita, Douai: 1633.; Commentarii S. Thomae Aquinatis Summa theologiae 1-7.; Lyon: 1664. (HP)