ANSELM de LAON (1050, Laon – 1117, Laon): francia skolasztikus teológus, biblikus egzegéta, az utókortól kapott megtisztelő nevén doctor doctorum scholasticus, bencés szerzetes. Bölcseleti és teológiai tanulmányait a normandiai Bec kolostorában, ¤ Canterbury Szent Anzelm növendékeként végezte. 1076-tól Párizsban, az ottani székesegyházi iskolában tanított teológiát, az 1090-es évektől pedig Laon székesegyházi iskolájájának volt a tanára, az iskola rektora és a székesegyház archidiakónusa. Kora neves, a teológiai ismereteket konzervatív szellemben rendszerező tanáraként növendéke volt ¤ Gillaume de Campeaux, rövid ideig pedig a vele vitába is keveredő ¤ Pierre Abélard is. Szent Anzelm szellemi követőjeként A. is azon a véleményen volt, hogy a hit dolgaiban a Szentírás és az atyák tekintélye mellett a ratio, az értelem is bizonyító erővel rendelkezik, az univerzálé-vitában pedig a mérsékelt realizmus álláspontját vallotta a magáénak. Nagy vállalkozása volt az egyházatyák bibliai helyeket értelmező és magyarázó szövegeinek összegyűjtése, a bibliai szöveg szakaszról szakaszra haladó kommentálása, amely a későbbi szentencia-irodalom korai előzménye és a középkori bibliamagyarázat fejlődésének fontos állomása. A. tanári működése során növendékeivel közösen teremtette meg a teológiai témák egy-egy quaestio keretében történő megvitatásának a későbbi skolasztikában általánossá váló kereteit és szabályait. Eljárásának lényege az volt, hogy a tanár egy-egy definíciót terjeszt elő, a növendékek azt cáfoló argumentumokat vonultatnak fel, a tanár pedig azokat pontról pontra cáfolva és megfellebbezhetetlen hitbéli tekintélyekre hivatkozva jut el eredeti állítása megerősítéséhez.

Fő művei: Glossa interlinearis; Ennarationes; Num Deus vult malum?; J. P. Migne: Patrologia latina 162. Irodalom: G. Lefevre: Anselmi Laudunensis et Randulfi fratris eius sententiae excerptae, Evreux: 1895.; RGG. I.; LThK. I. (HP)