AMESIUS, Wilhelm (1576, Ipswich – 1633, Rotterdam): angol születésű, de élete java részében Németalföldön működő puritán teológus, a kálvinista ortodoxia képviselője. Oxford és Cambridge egyetemén puritán szellemben tanult teológiát és az utóbbi helyen ¤ W. Perkins tanítványa volt. Cambridge-ban rövid ideig tanított is, ám radikális puritanizmusa miatt innen rövidesen távozni kényszerült és hasonló okokból tartós lelkészi megbizatást sem sikerült kapnia. 1610-ben Németalföldre távozott, ahol rövid Leideni tartózkodás után a hágai angol helyőrség lelkésze lett. Itt a kálvinista ortodoxia szellemében szóban és írásban is bekapcsolódott az arminiánus nézetek elleni polémiába, az őket elmarasztaló Dordrechti Zsinaton pedig teológiai szakértőként vett részt. 1619-től Leidenben volt tanulmányi felügyelő, 1622-től Franeker egyetemén a rendszeres teológia professzora, 1632-től pedig a rotterdami angol independens közösség lelkészeként szolgált. Alapvető dogmatikai témákat tárgyaló műveiben a kibontakozó kálvinista ortodoxia szigorú felfogását képviselte, de sokat tett íróként és fordítóként az angol puritánok nézeteinek németalföldi megismertetéséért is. Utolsó írásai a korábbi ortodox felfogástól való némi eltávolodásáról tesznek tanúbizonyságot; ezek alapján A. a korai kálvinista pietizmus kegyességi mozgalma egyik szellemi előkészítőjének tekinthető.

Fő művei: Medulla theologiae, Amsterdam: 1623.; De conscientis et ejus jure vel casibus, Amsterdam: 1630.; Guilelmi Amesii opera 1-5., Amsterdam: 1658. Irodalom: H. Visscher: G. A. Zijn leven en werken, Haarlem: 1894.; W. Goeters: Die Vorbereitung des Pietismus, Halle: 1911.; RGG. I. (HP)