ALVAREZ de Paz, Jacob (1560, Toledo – 1620, Potosi): spanyol katolikus teológus és aszketikus, misztikus író, misszionárius, jezsuita szerzetes. Lima jezsuita kollégiumában tanult teológiát és bölcseletet, később pedig több perui jezsuita kollégium tanáraként és az itteni provincia elöljárójaként dolgozott. A. azok közé a jezsuita gondolkodók közé tartozott, akik a rend eredeti, személyes aszkézisre és apostoli munkára való irányultságot a szemlélődő és imádságos élet és a misztika iránti fogékonyság szempontjaival igyekeztek kiegészíteni. Ennek jegyében A. írásaiban a külső aktivitást is szolgáló bensőséges imaélet mellett tett tanúbizonyságot, munkája nyomán pedig az amerikai misszióban valóságos ima-mozgalom bontakozott ki. A. első műve egy lelki tükör volt, amely önmagunk megismerésének útjaként az imádságos önismeretet jelölte meg, későbbi, némileg már a spanyol barokk misztika hagyományához kapcsolódó munkáiban pedig a lélek megtisztulásának és a belső béke meglelésének folyamatáról adott számot. A. az ima igazi erejét az érzelmek teljes mozgósításában vélte felfedezni, de határozottan elutasította annak a rend belső vitáiban megfogalmazódó gyanúját, hogy mindez a hit dolgainak értelmi tisztánlátását korlátozná és pusztán öncélú kontemplációhoz, a cselekvésről való lemondáshoz vezetne.

Fő művei: De vita spirituali ejusque perfectione, Lima: 1600.; De exterminatione mali et promotione boni, Lima: 1613.; inquisitione pacis, sive orationis, Lima: 1618. Irodalom: W. V. Bangert: A jezsuiták története, Budapest: 2002.; DictThéolCath. I.; LThK. I. (HP)