ALTING, Heinrich (1583, Emden – 1644, Groningen): német kálvinista teológus, egyháztörténész, az ortodox kálvinizmus irányzatának képviselője. Teológiai tanulmányait Herborn egyetemén végezte, ahol ¤ J. Piscator tanítványa volt. Ezt követően arisztokrata családoknál nevelősködött, 1608-tól pedig V. Frigyesnek, Pfalz választófejedelmének volt a házitanítója, akit Angliába is elkísért. A. 1613-ban lett Heidelberg egyetemén a dogmatika professzora, 1622-ben, a harmincéves háború idején azonban menekülni kényszerült a városból. Hollandiába menekülve V. Frigyes gyermekei mellett volt nevelő, 1627-ben pedig a teológia professzoraként a kálvinista ortodoxia fellegvárának számító Groningen egyetemére nyert kinevezést. A. kezdettől határozott híve volt a kálvinista ortodoxia kettős predestinációt valló felfogásának és ezt a nézetet képviselte Heidelberg delegáltjaként már az arminiánus nézetek ellen fellépő 1618-as dordrechti zsinaton is és későbbi dogmatikai munkái, így az Ágostai Hitvallást elemző műve is kriptokálvinista elvek mellett tesznek tanúbizonyságot. Egyháztörténészként A. még németországi tartózkodása idején feldolgozta a reformáció korai évtizedeinek pfalzi egyháztörténetét, Groningenben pedig közreműködött a hivatalosnak szánt holland bibliafordítás elkészítésében, műveinek zöme azonban csak halála után néhány évtizeddel látott nyomtatásban is napvilágot.

Fő művei: Exegesis Augustanae confessionis, Amsterdam: 1652.; Theologia historica, Amsterdam: 1664.; Historia ecclesiae Palatinae, Frankfurt: 1701. Irodalom: W. Gass: Geschichte der protestantischen Dogmatik I., Tübingen: 1867.; G. Frank: Geschichte der protestantischen Theologie I., Jena: 1875.; RGG. I. (HP)