ALTHUSIUS, Johannes (1557, Diedenhausen – 1638, Emden): német kálvinista gondolkodó, jogász, politikus, államelméleti író, az újkori természetjogi szemlélet jelentős képviselője. Köln, Basel és Genf egyetemén tanult bölcseletet és jogot, 1586-tól pedig a herborni jogakadémián tanított. 1604-től Emden városának jogi ügyeit intézte és a városi polgárság jogait képviselte a fejedelmi hatalommal szemben. A. volt az első, aki a kálvinizmus determinációs elméletét a politika- és államelmélet világára alkalmazta. Nézete szerint a politika világának szellemi alapját a filozófia és a teológia közösen adja; a bölcselet a természetes erkölcsi törvény felismerését, a teológia a kinyilatkoztatott isteni parancsokat kínálja, amelyek az emberek közötti társulás alapelvei gyanánt szolgálnak. Ezek szerint minden emberi társulás egyfajta szerződésre, a polgárok és egy város, a városok és egy állam viszonos szerződésére épül. Ebből következik A. szerint az a felismerés, hogy a politikai szuverenitás valódi birtokosa a nép, amely azt csupán átengedi az uralkodónak, de a zsarnoksággal szembeni ellenállás jogát minden körülmények között megtartja magának. Az ideálisan működő állam alapvető rendeltetése a polgárok békéjének, nyugalmának és gyarapodásának biztosítása; ezt a legalkalmasabban a vallási közösség, a vallási élet támogatásával, a vallásszabadság és a vallási szabadosság tiltásával szolgálhatja. Természetjogi szemlélete révén A. a korai újkor jelentős politikai gondolkodója, aki Rousseau politikai filozófiájára is jelentős hatást gyakorolt.

Fő művei: De arte Jurisprudentiae Romanae methodice digeatae libri duo, Basel: 1586.; Civilis conversationis libri duo, Hannover: 1601.; Politica methodice digesta ex exemplis sacris et profanis illustrata, Herborn: 1602.; Dicaeologicae libri tres totum et universum jus qum utimur, methodice complectentes, Herborn: 1617. Irodalom: O. v. Gierke: J. A. und die Entwicklung der naturrechtlichen Staatstheorien, Leipzig: 1880.; RGG. I.; LThK. I.