ALLATIUS, Leo /Allacci/ (1586, Chios – 1669, Roma): görög ortodox családból származó katolikus teológus, bölcselő és egyháztörténész, a Vatikáni Könyvtár munkatársa. Egészen fiatalon került szüleivel Itáliába és ettől az időtől görög rítusú katolikusként nevelkedett. Teológiát, bölcseletet és orvostudományokat tanult Rómában, a Collegium Graecum és a Sapienza keretében, ezt követően pedig a retorika professzora lett a Collegium Graecum falai között és ekkortól dolgozott a Vatikáni Könyvtárban is. Itteni működése idején feladatai közé tartozott a hadizsákmányként Rómába került heidelbergi egyetemi könyvtár anyagának rendezése, 1638-tól pedig a híres Barberini Könyvtár állományának gondozását bízták rá, végül pedig 1661-től a Vatikáni Könyvtár élén folytatta könyvészeti és egyháztörténeti kutatásait. A. teológiai, bölcseleti, irodalom- és művészettörténeti tárgyú művek egész sorát tette közzé hosszú élete során, legfontosabb feladatának azonban a latin és a görög egyház közötti közeledés és az únió ügyének szolgálatát tekintette. Ennek érdekében alaposan átvizsgálta az 1439-es firenzei úniós zsinat aktáit, feldolgozta a keleti egyház dogmatikai hagyományát és összefoglaló munkában igyekezett – még a történeti tárgyilagosság elvét is feladva – megtalálni a két egyházrész közötti hittani megbékélés és egyetértés lehetőségeit.

Fő művei: De ecclesiae occidentalis atque orientalis consensiane libri III., Köln: 1648.; Graecia orthodoxa 1-2., Roma: 1652-59.; Concordia nationum orientalium christianarum in fide catholica dogmate, Roma: 1655. Irodalom: Leonis Allatii vita auctore Stephano Gradio, Sanctorum Patrum nova Bibliotheca VI/2., Roma: 1853.; H. Lammer: De Leonis Allati codicibus, Roma: 1864.; RGG. I.; LThK. I. (HP)