ALKUIN /Alcuinus, Albinus Flaccus, Ealhwine, Alchvine/ (730, Northumbria – 804, Tours): angolszász teológus, polihisztor tudós, a karoling reneszánsz szellemi irányítója. Széleskörű műveltségét York székesegyházi iskolájában szerezte, később maga is itt tanított, 776-tól pedig az iskola és az érseki könyvtár elöljárója lett. Érseke megbízásából Rómában járt, egy újabb itáliai útja során pedig 781-ben Padovában találkozott Nagy Károly frank királlyal, aki udvarába hívta, tanácsadójává fogadta és megbízta az udvari iskola irányításával. Rövid időre még visszatért Angliába, 793-tól azonban véglegesen az aacheni udvarban élt, javadalomként pedig – bár sem pap, sem fogadalmas szerzetes nem volt – a tours-i Szent Márton apátságot kapta. Királyi tanácsadóként liturgikus és egyházi reformokat kezdeményezett a Frank Birodalomban és részese volt a kor teológiai vitáinak, különösen az adopcionista nézetek körül kibontakozó zsinati csatározásoknak, közben pedig igen sokat tett a birodalom iskolarendszerének és udvari-egyházi kultúrájának megújításáért és olyan tanítványokat nevelt, mint ¤Hrabanus Maurus. Enciklopedikus műveltsége révén A. fontos közvetítőnek bizonyult a késő-antik tudományos hagyomány és a kibontakozó kora-középkori kultúra között. Nevéhez fűződik a hét szabad művészetre épülő oktatási és tudományos szemlélet megteremtése, amelynek szinte minden témájában önálló műveket is alkotott. Érdeklődésének sokoldalúságát igazolja az is, hogy számos bibliakommentárt készített, többszáz költői művet alkotott, terjedelmes levelezése pedig a kor történelmének és művelődéstörténetének fontos forrása. Teológiai íróként A. elsősorban ¤ Szent Ágostonra és az ókori egyetemes zsinatok állásfoglalásaira támaszkodott, krisztológiájában pedig az alexandriai hagyományt követte. Népszerű munkája volt Szent Márton életrajza, a Vulgata javított szövegének kiadásával pedig évszázadokra szabta meg a nyugati egyház bibliahasználatát.

Fő művei: De grammatica, De dialectica, De fide sanctae et individuae Trinitatis, Contra Felicem Urgellitanum, De anima ratione, Vita s. Martini, J. P. Migne: Patrologia latina 100-101. Irodalom: J. C. B. Gaskoin: A. His life and his work, London: 1904.; E. S. Duckett: Friend of Charlemagne, his World and his Work, New York: 1951.; RGG. I.; DictThéolCath. I.; LThK. I.; Görföl - Kránitz. (HP)