Az MTA Filozófiai Kutatóintézetének
 AKADÉMIAI-FILOZÓFIAI NYITOTT EGYETEME
TEOLÓGIA SZAK



 
 

ALFARIC, Prosper (1876, Bersac – 1955, Paris): francia vallástörténész, ateista szabadgondolkodó, fiatal éveiben katolikus egyházmegyés pap, ¤ A. Loisy tanítványa, a modernista mozgalom híve. A 19. század vége konzervatív francia katolicizmusának szellemében nevelkedett A. fiatal papként, szemináriumi tanárként és egyháztörténészként csatlakozott a modernista törekvésekhez és ekkor kezdte el a radikális történetkritika eszközeivel tanulmányozni a kereszténység keletkezését és az ősegyház históriáját. A modernizmus elítélését követően 1910-ben elhagyta papi hivatását és egy nagyobb tanulmányút keretében megismerkedett a német liberális teológia, a vallástörténeti és a mitológiai iskola radikális eszméivel és kereszténység-kritikájával. Független társadalomtudósként való pályakezdését a jeles etnológus ¤ L. Lévy-Bruhl és az ismert vallástörténész, ¤ S. Reinach pártfogása segítette, akiknek az ajánlásával 1919-től Strasbourg egyetemén volt a vallástörténet professzora. Fokozatosan megszilárduló ateizmusa és antiklerikalizmusa jegyében A. egyik alapítója volt az Union Rationaliste radikális szabadgondolkodókat tömörítő szervezetének, amelyre retorzióképpen Róma 1933-ban nyilvánosan is kiközösítette. A. legfontosabb, nem propagandisztikus természetű írásaiban a kereszténység eredetének, ősi formájának és Jézus alakjának vizsgálatával foglalkozott. Így alapvető tézisei közé tartozott Jézus történeti létezlésének tagadása, a rá vonatkozó hagyomány mitológiai koholmányként való értelmezése. Így magát a korai kereszténységet olyan radikális társadalmi mozgalomként igyekezett magyarázni, amelynek létrejöttét kortörténeti tények és események, tanításának alakulását pedig a vallási szinkretizmus és eklekticizmus jelenségei magyarázzák. A. évtizedeken keresztül dolgozott a kereszténység társadalmi eredetét feldolgozó szintézisén; a végülis befejezetlenül maradt végleges mű azonban csak halála után látott – feltűnést már alig keltve – napvilágot.

Fő művei: Origines sociales du christianisme, Paris: 1959. Magyarul: A kereszténység társadalmi gyökerei, Budapest: 1966. Irodalom: Komoróczy G.: Utószó, In: P. Alfaric: A kereszténység társadalmi gyökerei, Budapest: 1966. (HP)


címoldal
index-A